A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.

Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.

Leszek suttogás, melyre úgysem figyelsz…

és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már…

menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,

akkor emlékezz,

mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra…

akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,

és egyik sem történik meg

Honnan kéne tudnom, hogy mit érzel irántam,

Ha mindig másként nézel rám?

Ne gyere közel hozzám. Attól félek, hogy téged is tönkreteszlek, ahogyan mindenki mást akit szeretek.

Az a baj, hogy túl sokat gondolok rá és minden csak Ő-rá emlékeztet.

Így nehéz felejteni…