Ha nem írom ki magamból, akkor megfulladok.

Attól, hogy mindent túlreagálsz és felnagyítasz nem leszel előrébb.

Senkit sem érdekel hogy vagy. Mindenki csak önmagával van elfoglalva.

Én magamból mindig 75%-ot adok a legrosszabb napjaimon is, míg te a jobb napjaidon is csak ötöt, mégis mindig hibáztatsz, hogy nem adom bele mindenem.

Kérdés a “barátaimhoz”

Ti tényleg azt hittétek, nem veszem észre, hogy érdekből vagytok velem és ahol tudtok, csak belémdöftök?

csöndes vagyok, nem vak.

Az emberek azt hajtogatják, hogy a megcsalás szörnyű dolog, de abba miért nem gondol bele soha senki, hogy mi vezetett el odáig?