#megcsalás
Az hogy biszexuális vagyok az még nem azt jelenti, hogy megcsallak majd lányokkal, meg hiába idegeskedsz hogy nem nem lehetek az, attól mert te nem bírod elfogadni még vonzódok a saját nememhez is. Mindenki elfogad. Csak pont te nem…. Nem értem miért félsz ha egyik nemből sincs olyan ember akiért eldobnálak. Életem leghülyébb döntése lenne téged elhagyni.
Buta kis bohócként álmait kereste,
De rájött, hogy igazán senki sem szerette.
Megcsalták, átverték, megbolondították,
De, hogy szívét összetörték, soha nem tudták.
Erős volt, vagy próbált annak látszani,
Egyszer úgy érezte, nem bír már játszani.
Könnyei kigördültek smaragzöld szeméből,
Minden érzés elszállt összetört szívéből.
Egyedül maradt és bámult az égre,
Elengedte, mi fájt egyszer már végre.
S ekkor egy angyalt látott, ki őt hívta,
S abban a pillanatban megszűnt minden kínja.
Lelke testéből a mennyekbe vágott,
S megtalálta végre a végtelen álmot.
A szeretet jele az is, hogy feláldozod magad az Ő boldogságáért
“Tudom már, hogy megy ez. Rohansz a barátaidhoz, hogy elhagytál. Ők azt mondják, nem értik mit láttál bennem. Vársz pár hónapot, majd rájössz, hogy soha nem találsz jobbat nálam.”
Ennek sírás lesz a vége
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene, kérdés hogy átérzed-e.
Akkezdet Phiai-Mivel játszol
Hazudtál
Éppen csak egy picit
“Kegyes hazugság volt, hogy ne bánts meg. “
De tisztában vagy vele, hogy a legkisebb hazugság is elég ahhoz, hogy soha az életben többet ne bízzak meg benned?
A hazugság nem kegyes. A hazugság kegyetlen, hátulról támad és következményekkel jár.
Most viselheted ezeket a következményeket.
Veled álmodtam.
Megint.
Keserű ízzel a számban ébredtem, homlokomra tapadt kézzel, szédülve.
Egy pillanatig fájt. Egy kis ideig azt hittem, tudsz még rám hatni.
De ennek vége. Most már mosolygok.
Az életemből is eltakarítottalak már.
Ahányszor visszatérsz, annyiszor rugdoslak vissza oda, ahonnan jöttél. Ahova való vagy.
És az nem az én életem.
Ezt is megtanultam
Sokat küzdöttem azzal, hogy elengedjem a mérgező embereket. Nem tudtam őket kitörölni az életemből, mert mindig a szép emlékekbe kapaszkodtam.
DE.
Nagyon egyszerű az egész. Mihez ragaszkodom? A fájdalomhoz, amit okoznak? A keserű érzéshez, ha eszembe jutnak? Hogy a nevük hallatán össze szorul a gyomrom?
A szép emlékek csak illúziók, amiket az agyad kreál védekezésképp. Próbálja megszépíteni a dolgokat, hazudik neked, hogy ne fájjon annyira és könnyebben együtt tudj élni vele.
De ha fáj, ha keserű, ha szomorúvá tesz, feszültté…. akkor NINCS HELYE AZ ÉLETEDBEN.
Nem akarsz több fájdalmat? Engedd el. Hadd menjen. Vissza se jöjjön. Ennyi az egész.
Próbáld ki.
