#mentális problémák
Azt hiszed vicces poénkodni a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel?
Mindenkinek értékelnie kellene azt, ha mentálisan egészséges.
menekülnék, de nincs hová mennem
Sohasem számító
üresen tátongó
lejárt napilap ő.
Ő, aki én vagyok.
Néha magam sem értem, hogy miért teszem, amit teszek - mégsem bírom abbahagyni.
Annyira el tudom terelni a figyelmem arról, hogy milyen elégedetlen vagyok az életemmel, hogy amikor hirtelen valami figyelmeztetés nélkül emlékeztet rá, teljesen összetörök.
Mostanában annyira tele van a fejem, hogy még gondolatoknak sincs benne hely.
menekülnék, de nincs hová mennem
sírnék, de nincs kinek sírnom
ölelnék, de nincs kit ölelnem
s szólnék, ha lenne kihez szólnom
Mióta sírom el magam a legapróbb dolgoktól?
Mióta vagyok ennyire lelki roncs?
Senkit sem érdekel hogy vagy. Mindenki csak önmagával van elfoglalva.
Akárhányszor próbálom, annyiszor vesztek. Nem fogom ezt sokáig bírni.
Miért hazudják azt, hogy itt lesznek mellettem akármi is van, mikor az első adandó alkalommal eltűnnek?
Jobb lenne
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mernék beszélni a problémáimról másoknak. Minden másabb lenne, ha mernék segítséget kérni.
Attól, hogy boldog párkapcsolatba a kerültél, még nem tűnnek el a mentális betegségek.
CÉLTALAN FIATALSÁG
nem tudtam mit szeretnék az életben. Irigyeltem azokat, akiknek már kiskorukban felszínre bukkant tehetsége és érdeklődése egy adott dologban. Legyen az sport, művészet, tudomány bármi. Bármi amibe egészséges módon tud kapaszkodni, és örömet leli benne. Megvolt, hogy mit szeretnek csinálni, és a továbbiakban kitartóan kellő elhivatottsággal azt a pályát követték. Nekem nem volt semmi ilyen. Ugyan érdeklődésem sok dologban bizonyult, amit mára már tudok, hogy követnem kellett volna, de hát én akkor nem tudtam ezeket a dolgokat felismerni, sem a környezetem, ami méginkább aggasztó. Így történt, hogy nekem semmi más nem dukàlt, csak a züllésben találtam meg örömöm, és fojtottam bànatom, vezettem le összes energiàm a szórakozás pokoljàràsa közben. Kezdetben az alkohol vált hű cimborámmà fűvel vegyöltve, 15 sem voltam, amikor kipróbáltam ezeket a dolgokat. Akadt társam hozzá, akivel hamar èltünk, közös rejtett tragédiàt vonszoltunk észre sem véve. De ezek az idők egy idő után nem hoztak újat. Néhány évet szüneteltem, és útnak indultam, hogy felkutassam életem cèljàt. Azonban folyton rossz helyen keresgéltem így történt, hogy egyreinkàbb kezdtem elveszíteni motivációm, majd ez úttal már keményebb cuccokba fojtottam bànatom. Kezdődött az eksztàzis korszak, majd szépen az lett a sorsa, mint az előzőeknek, és jöttek a hallucinogènek. A drogmàmorban eleinte minden emelkedett és eszményi volt, később aztán pànikrohamok és még mélyebb depresszió övezett. Így hatàroztam el, hogy meg kell fordulnom, meg kell àllnom, amit keresek nem kint a világban kell keresnem, hanem mélyen magamban.
Az érzés amikor reggel felkelsz és azt kívánod, bár ne tetted volna…
