#sírni
Sírni akarok és szeretni,de már minden könnyem elfogyott.
Another love
Hiányzik
Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.
Ha nem írom ki magamból, akkor megfulladok.
Én mindent megtettem, de te feladtad s én egyedül lettem.
Olyan nagy kérés az, hogy ne a külsőm nézd, hanem a belsőm?
tudom, csúnya vagyok.
Telefonhívás
Felhívtál.. Nagyon zaklatott voltál, érdekelt, hogy mi a helyzet. Elkezdted mondani hogy mi történt.. körülbelül a felénél tarthattál, mikor már nem bírtam tovább hallgatni..próbáltál nyugtatgatni, de annyira megrázott ez az egész, hirtelen egy egész óceánnyi könny gyűlt össze a szememben.. Nem tudtam mit csinálni, tovább adtam a telefont a hozzám legközelebb levőnek, hogy ne kelljen tovább hallgatnom téged.. Majd kieresztettem a bizonyos óceánt a szemeimből..
Ezernyi kis darabra hullott minden legbelül,
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül.
Én sírni sem tudok már, és szólni sem ha fáj,
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár.
6. nap nélküled
Annyit sírtam már, és még mindig nem fogytak el a könnyeim…
Idő
Tekerném, és csak tekerném az időt,
Az elmulasztott időt, a megbánást.
Visszafelé tekerném, de hiába nem lehet.
Bánkódni és csak bánkódni az időn,
Az elmulasztott idő, próbálnád jobbá tenni,
De ő nem változik, és csak sírsz és sírsz.
De őt nem érdekli, az időt se érdekli.
Gyülölöm a karácsonyt. És minden más egyéb ünnepet, amit a családom társaságában kell töltsek.
Ennek sírás lesz a vége
Édesem
Ketten a Nagyerdőn, ahol 8 hónappal ezelőtt összeforrt az életünk.
Kézenfogva sétáltunk a sötét parkban, amit csak a lámpafény világított meg. Varázslatos volt…mintha újra átéltük volna.
Leültünk a padra az egyik “helyszínünk” mellett, és összebújva, a fejemet a válladra hajtva beszéltünk mindenről, ami velünk történt. Megosztottuk egymással az eddig soha el nem mondott tiktokat.
Elmentünk oda, ahol azt a bizonyos ‘igen’ választ adtam neked. Egy édes mosolyváltás után egy cuppanós puszit nyomtál a homlokomra…. A pillangók… Még mindig repkednek bennem.
Valahogy azt érzem, hogy ez már csak múlthatatlan szerelem maradhat. Az élet a szívembe véste a neved.
2020. November 9.
A drogom voltál mindaddig amíg, le nem szoktattál magadról.
Nem fogsz félni többet a sötétségtől ha, már te magad vagy az..
BELEFÁRADTAM hogy mindig azon gondolkozok hogy vajon szerethető ember vagyok-e. Vagy olyasvalaki akit senki se szeret….
lennél az akinek nem kell, hogy elmeséljem mi történt ahhoz, hogy sírjak melletted?
Az a baj, hogy túl sokat gondolok rá és minden csak Ő-rá emlékeztet.
Így nehéz felejteni…
Csak akkor kezdek el sírni, ha beértem a szobámba
