A te szuperképességed

Eltudtál fogadni,ahogyan vagyok. Mondd megérezted azon a napon, mit kell mondanod? Rám emelted szemeidet,miközben a torkomban dobogott a szívem és megkérdezted,amit még senki: -Miért menekülsz?

Láttad,hogy leblokkoltam abban a pillanatban,ahogy a szavak nekem ütköztek,ezért kijelentetted: -Nem kell félned. Onnantól fogva tudtam,ha egy nap jól leszek,az miattad lesz.

Amikor az alvás már csak menekülés…

- Szeretlek, ügye tudod?- kérdezte és én könyörögtem, hogy érezzem, hogy a testem és lelkem mondassa velem egyaránt, hogy tudom, hogy érzem.

De semmi nem volt bennem csak távolság.

Nem volt élet,

de még nem is halál.

Inkább csak olyan menthetetlenül erős halálvágy.

Meg egy kicsi maradni akarás.

Abba kapaszkodtam.

- Tudom. Szeretlek. Én is szeretlek.

És öleltem, szorosan, mert azt tudtam, hogy ő az aki megmenthet.

Könnyebb elveszi valakiben mint megtalálni önmagad…

Egyre többet csapom be magam után az ajtót, és menekülök a zenébe, elfojtva az érzéseim, de elkerülve a sok veszekedést..