*pillanatnyi összenézés* majd pedig *tekintetemet fogva tartó szempár*

Keress

Keress egy olyan embert, aki nem a szemednek tetszik, hanem a lelkednek.

Szemeid

Csak bámulni szeretném a gyönyörű szép szemeid, mert boldog leszek tőle. Örömet okoz és megnyugvást, elfeledteti velem a múltat, mivel a jövőmet látom benne.

Azt hittem, hogy sikerült a nyáron túltennem magam rajtad.

Aztán ma újra a szemembe néztél.. Ugyanolyan mélyen, mint régen.

Sikerült összezavarnod vele, elérni, hogy megint te járj a fejemben.

Utálom hogy mindig képes vagy összezavarni.

M

Nézz a szemembe, és mondd el, mit látsz

A te szuperképességed

Eltudtál fogadni,ahogyan vagyok. Mondd megérezted azon a napon, mit kell mondanod? Rám emelted szemeidet,miközben a torkomban dobogott a szívem és megkérdezted,amit még senki: -Miért menekülsz?

Láttad,hogy leblokkoltam abban a pillanatban,ahogy a szavak nekem ütköztek,ezért kijelentetted: -Nem kell félned. Onnantól fogva tudtam,ha egy nap jól leszek,az miattad lesz.

Au Revoir

A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,

végtelen kék vizét.

Felcsattanak a szeszélyes hullámok,

szárnyalni vágynak,

de csak zuhannak lefelé,

én is beléd.

Rejtett örvények kavarognak a mélyben,

nem láttam időben a figyelmeztetést.

Merengve nézlek,

s rádió szól a háttérben:

“Most szerettelek utoljára.”

Rám emeled a tekintetedet.

Elgondolkodom,hogy mindig ilyen

vihar színe volt a szemeidnek vagy

csak én képzeltem másmilyennek?

Napsugarainktól forró még a légkör,

de régen kihűlt már a lelkem.

Elmosódott minden bennem,

a rádió pedig egyre csak mondja:

“Szeretnélek még,ha lehetne…”

Kék tenger

A szemeid akár egy tenger,a külsején megcsillan pár hullám. A hullám mi minden gondot eltemet, Talán énis elvesztem benne egy cseppet,lehet.

Elvesztem a csillogásban,a kékségnek mámorában. Hullámzik,morajlik a szemed tengere,már látom De ha én megfulladok benne,azt sem bánom.

azok a szemek többet elárulnak, mint gondolnád