-Néha azt kívánom bárcsak semmit ne éreznék…- sóhajtott és beleivott a poharában lévő sörbe.

-Hidd el, azt nem akarod.- mondtam halkan, mert én tudtam, ohh de még mennyire tudtam, hogy semmit sem érezni bizony ijesztő dolog.

amikor a szeretet átvált félelembe

ugyan olyan intenzív, ugyan úgy a magadénak érzed, csak kicsit más. tudod, kicsit olyan

borzalmas.

025.

Elveszett lelkek kétségbeesetten kiáltva,

Kérik vissza halandó testüket a világra.

Nem akarnak elveszni, nem akarnak elmúlni,

Félnek, hogy falevélként fognak elhullni.

Mulandó életüket nem akarják elhagyni,

A végtelen sötétségben, a semmi közepén fognak meghalni.

Már nem sok van hátra, ez a vég, vagy akár egy új kezdet?

Rémisztő az elmúlás gondolata, már nincsenek kik szeretnek.