#metafora
“Pane e burro insieme
sono eccellenti
ma… incompleti,
hanno bisogno
della marmellata
per essere PERFETTI.”
Il Silente Loquace ©
Llueve y el cristal
forma una cascada
que acaba en el barro.
Podríamos decir que esto es la selva.
Con sus rugidos y sus jerarquías,
con sus zumbidos y su monzón,
con su paz y con su sangre.
Sólo por la lluvia aguanto en esta selva.
Si te ha gustado, más cosas por aquí:https://www.facebook.com/ArsKiros/
Crecí siendo un rebelde
por ser diferente;
contra sus barreras tontas,
trucos de mente.
Demente me volví
por mantenerme a flote
y huyendo de sus dogmas
caí en otros barrotes
pero derroté a mi lado oscuro
en mis propias rebeliones
albergando esperanzas
celebrando las lecciones.
Nadie dijo que vivir
no fuera una misión suicida
pero mejor estallar en la playa
que arrugarse entre bridas.
Si os ha gustado, más cosas por aquí:https://www.facebook.com/ArsKiros/
Amar a destiempo
es hacer sangrar el labio
y besar la cicatriz.
No sirve de nada.
Hay que atrapar la mariposa
antes de que se muera,
sonreír en el momento,
coger esa ola ante el viento
en el correcto vaivén del tiempo.
Regar flores secas
sólo atrae
a las serpientes
de las lágrimas.
én olyan ember vagyok akiért megéri maradni, csak nem így alakult?
annál aki hamar közel enged másokat, vannak a legnagyobb falak.
miért ne engednélek közel, ha úgy se csinálhatsz semmit ?
magadat tartottad valaha olyan érdekesnek
mint bárki mást?
akkor miért hiszed, hogy érdekes lehetsz bárki másnak?
nem csak az ágyba estem vissza
Szeretethiányban fulladozó emberek
Elvakít a tudatlan egyveleg
Az első adandó ágat leszakítod
Ami nyílna feléd, eltaszítod
Annyira figyelsz, hogy nem látsz semmit
Nem veszed észre, hogy közülük nem lát senki.
Úgy ahogy én láttalak
Amikor a karjaimba zártalak
De szakítsd csak az ágakat
Amíg betemetik arcodat
És bár ne érezném a vergődéseddel
Párhuzamosan felfelé ívelő, lelkedben telelő hiányomat.
úgy fogalmazott, ha elveszítene engem, kihunyna az életéből a fény
de anya, szerinted tudott valami fényes növekedni a sötétségből?
mint mikor együtt nézel egy sorozatot valakivel, és nem is szeretnéd nélküle folytatni, ezért csak ülsz a szürke kanapén, bámulod a fekete képernyőt, és várod, hogy teljen az idő.
így érzem magam nélküled.
ülök a szürke kanapén, bámulom a fekete képernyőt, és várom, hogy teljen az életem.
16/365
Oroszlánként tekintettem rád
Egyigazifenséges királyként,
De rá kellett jönnöm, hogy még az utcán rohanópatkánysemlehetsz,
Hiszen a féregnek is több gerince van, mint neked.
Te az a fajta ember vagy, aki hiába szerzett meg tíz olimpiai érmet, még mindig azt bizonygatnod, hogy tudsz futni.
