#boldogtalan
Aki ezt reblogolja, arra írj rá és kezdjetek el beszélgetni egymással.
Légy erős, kitartó. Mutasd meg a többieknek akik nem hittek benned,hogy mire vagy képes. Ha hiszel magadban ,mindenre képes vagy :)
Vissza tértem, sziasztok!
Ne sírj, mert vége lett!
Mosolyogj, mert megtörtént!
Jobb gyűlölve lenni, mint ignorálva.
“ ̀ ́ ̀, ̀ , ̂ ̀, ̀ ̈̀ ̀̀. ”
Magam ellen nincsen orvosságom
Szar érzés tudni hogy leszarnak az emberek. Nem érdeklik mi van velem, nem keresnek. Elvannak a maguk kis világában amibe többé már nem férek bele…
A boldogtalan ember mindig hibásnak érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.
nem tudjatok ki vagyok,
de rólam elég annyit tudni,
hogy csak azért élek, mert olyan felbecsülhetetlen módon érzem azt, hogy a körülöttem lévő embereket, és mást is úgy szeretek, hogy nem tudom leírni
ez a lényeg, borzaszto az ahogyan érzem azt, hogy másokat szeretek, és azt, hogy nem érzem viszont. mert nem. és nem baj.
ne aggódj, mindaddig melletted leszek, amíg úgy érzem maradt még valaki belőled.
fogalmam sincs, hogy tudlak szeretni, hogy jutottam el idáig, úgy értem, én tényleg igazán úgy érzem fontos vagy nekem, és azóta senki sem ért meg.
amikor a szeretet átvált félelembe
ugyan olyan intenzív, ugyan úgy a magadénak érzed, csak kicsit más. tudod, kicsit olyan
borzalmas.
nem igazán akarok rád nézni
nem igazán akarok melletted lenni
nem igazán akarom látni amikor dobálod az életed
nem igazán akarlak szeretni, mert csak félek.
ennél tisztábban nem tudnálak szeretni.
annál aki hamar közel enged másokat, vannak a legnagyobb falak.
miért ne engednélek közel, ha úgy se csinálhatsz semmit ?
“így szeretlek, úgy szeretlek
jaj bogaram, virágszálam
ezt szeretem, azt szeretem”
hát nem mindegy? hát nem érted?
érzek tőled valamit, ebben a kibaszott életben
három embert csapsz be.
magadat, őt és engem
ebből egyedül ő nem tudja
és egyedül neki jó
az érzelmek és az emberek mindig ilyenek
jönnek, mennek. ami marad
az a ptsd
Szeretethiányban fulladozó emberek
Elvakít a tudatlan egyveleg
Az első adandó ágat leszakítod
Ami nyílna feléd, eltaszítod
Annyira figyelsz, hogy nem látsz semmit
Nem veszed észre, hogy közülük nem lát senki.
Úgy ahogy én láttalak
Amikor a karjaimba zártalak
De szakítsd csak az ágakat
Amíg betemetik arcodat
És bár ne érezném a vergődéseddel
Párhuzamosan felfelé ívelő, lelkedben telelő hiányomat.
lennél az akinek nem kell, hogy elmeséljem mi történt ahhoz, hogy sírjak melletted?
úgy fogalmazott, ha elveszítene engem, kihunyna az életéből a fény
de anya, szerinted tudott valami fényes növekedni a sötétségből?
vajon akinek egész életében az volt a baja, hogy nem szólnak vissza,
meg tudja érteni azt, akinek nem volt kihez szólnia?
amikor melletted voltam éreztem a pillanatot.
de most csak megy az egész valamerre, pereg előttem az élet, mint egy videó, amiről néha megfeledkezel, hogy nézed, de igazán nem is érdekel miről maradtál le.
szeretlek téged
és mára úgy érzem, hogy szeretem őt is, mert ő szeret téged
Nem szoktam veled álmodni.. de ma sikerült. Hosszú hónapok elteltével, sikerült. Az álmomban oly nehezen mertünk beszélgetni, egyszer már álmodtam veled.. ugyan ezt. Este volt, beszélgettünk, valamin feküdtünk, én a jobb oldaladon voltam. Kinyújtottad a jobb kezed. Nem mertem.. de elsőnek csak simogattam a kezed, majd megfogtam. Olyan puha és jó volt. Ráfeküdtem a válladra és minden jó volt. Olyan rossz, hogy ilyenkor felkelünk és megszakad ez a jó érzés. Boldog voltam. Akkor ott. Az álmomban.
2020.03.21
17:19
Already broken…
14:33
Vágyom arra, hogy engem szeress úgy, mint ahogy a barátnődet…
az a baj, hogy nem vagyok boldog.
csak annak hittem magam
