#hazugság
“ Azt hazudtam neked, hogy épp eleget éltem”
— Blahalouisiana: Az első reggelen
…becsapjuk magukat is, egymást is.
Azt mondjuk nem érdekel… közben de…igenis érdekel!
Mert ha egy tányért összetörsz, hiába kérsz bocsánatot, már soha nem lesz olyan mint régen…
De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,
hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.
-Túlságosan leköt, hogy mindenkinek beadd ezt a szarságot, hogy azt higyjék kemény vagy, és leszarod az egészet, pedig a valójában annyira izgat, hogy el se tudod viselni az életet…
Az élet, a hibáink és a megbánásaink ismétlődése.
Vannak érzelmek, amiket nem tudunk kontrollálni, ilyen a félelem,ami minden egyes sötétben eltöltött perccel egyre növekszik. Megpróbálod elnyomni, s mit sem sejtve könnyebbülsz meg. Közben fogalmad sincs róla, hogy ott van. Tudat alatt. Akármennyire is hihetetlen úgy irányítja a mindennapjaidat, hogy észre sem veszed.
Utálom a reményt…Az emberekbe mégis mintha ösztönösen benne lenne az örök feltételezés, hogy majd a helyzetünk jó irányba fog változni. Aztán arcul csap a valóság, és csak még jobban fog fájni, mert becsaptuk magunkat.
Te azt mondod ez szeretet,
De látom a gyűlöletet a szemedben, ahogy rám nézel…
Azt mondtad, hogy sosem fogsz elhagyni…
Amikor a barátaid nélküled találkoznak…
Nem mindenkinek vagy annyira fontos mint amennyire ők neked.
Nem mindegy, hogy valaki azért van veled mert szeret, vagy azért mert nem akar egyedül lenni.
Miért is hittem, hogy veled majd más lesz? Hogy te majd tényleg itt leszel nekem mindig, ahogy ígérted?! Azt hazudtad, hogy a barátom vagy, és mindenben számíthatok rád. Ehelyett azt veszem észre, hogy napról napra távolodunk egymástól.
Azt mondod nem hagysz el.
Azt is mondtad, hogy szeretsz.
És most nem vagy itt, ahogy a szereteted sem…
Hívj fel,ha hiányzik a késed.
Itt van a hátamba szúrva.
Imádom hallgatni ahogy hazudsz, miközben tudom az igazat.
… és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.
Mosolyogva mondta, hogy “jól vagyok”, de mikor elfordultál gyorsan a pulóvere ujjával letörölt a szeme sarkából egy kósza könnycseppet…
A szeretet jele az is, hogy feláldozod magad az Ő boldogságáért
Senki sem hibátlan. Ezzel mentegetőzik mindenki. De mi van, ha tényleg van ebben valami.
Egy olyan dologra gondolok ami születésünk pillanatában még nincs jelen. De ahogy idősödünk, egyre inkább
érezhető a jelenléte. Ez a bűn. Tisztán születünk, nincsenek rossz gondolatink az emberekről
nincsen bennünk harag, félünk mindentől és mindenkitől, de nem akarunk ártani senkinek sem.
És ahogy múlnak az évek, egyre gonoszabbá válunk mi is.
A kis gyerekek csúfolják a kövér kisfiút az óvodában, a suliban kiközösítenek valakit, mert nem olyan mint a többiek.
Hazudunk, tagadunk, összetörünk életeket, becsapjuk a legjobb barátunkat, és magunkat is.
Miért válunk egyre sötétebbé és gonoszabbá?
Talán a világ egyik leghíresebb gorillája Koko, aki azzal vált ismertté, hogy tökéletesen tud kommunikálni az amerikai jelnyelv segítségével.
Koko az elmúlt harminc évben az emberi jelbeszéd elsajátításában magasabb szintre ért el, mint bármely más állat.
A gorilla jelenleg mintegy 1000 fogalom jelét képes használni, és megközelítőleg 2000 angol szót ért meg.
Azonban egy nap történt egy furcsa esemény. Koko széttörte a mosdókagylót és mikor felelősségre vonta a gondozója, Koko
azt hazudta, hogy nem ő hanem a szobában lévő kiscica tehet mindenről.
Ez az eset arra mutat rá hogy a magasabb intelligencia nélkülözhetetlen velejárója a bűn is.
Sajnos ahogy telik idő az ember lelke egyre sötétebb lesz.
Nem lehetünk tökéletesek, ne is azért élj hogy azzá válj, csupán arra kérlek, hogy mielött mutogatni kezdenél
másokra, nézd meg, hogy a te kezeid tiszták-e?
Nem én
Azok vagyunk, aminek tettetjük magunkat szóval óvatosnak kell lennünk, hogy kinek tettetjük magunkat.
Mindenhonnan csak azt hallani; légy önmagad, ne másra próbálj hasonlítani. Azonban sokszor előfordul, hogy meglátunk egy embert akár az utcán akár a közösségi médiában és elhatározzuk, hogy olyanok akarunk lenni mint ők. Megpróbáljuk leutánozni a megjelenését, stílusjegyeit, de egy idő után rá kell hogy döbbenjünk, ezek nem mi vagyunk, ez csak egy utánzat.
Másnak tettetjük magunkat, ami nem csak külsőségekben nyilvánulhat meg.
Néha nem akarjuk, hogy az emberek megismerjék az igazi énünket, ezért hajlamosak vagyunk másként viselkedni előttük, hogy más színben tűntessük fel magunkat. Mert mindenkinek azt mutatjuk, amit látni akarnak.
Ez a viselkedés azonban eltorzulhat egy teljesen más irányba, amivel saját magunknak árthatunk a legnagyobbat.
Egy idő után elveszítjük önmagunkat, aminek a következményeivel nem tudunk szembenézni. Elveszítjük a kontrollt magunk felett, és tétlenül kell végignézünk, ahogy a dolgok széthullanak körülöttünk.
Vigyázz, kinek tetteted magad!
Kedves D!
Lenne pár dolog amit még leírnék “neked”! 1 hónapja lett vége mindennek, de még mindig van bennem pár gondolat. Érezni már nem érzek irántad semmit, mert elérted azt, hogy teljesen kiábránduljak belőled. Én mindvégig próbáltam mindent megtenni érted és próbáltalak a jó útra terelni. Odafigyeltem rád és türelmes voltam veled. Próbáltam tartani benned a lelket a sok családi problémád miatt. Ezek mellett szerettelek és próbáltam éreztetni veled azt, hogy mit érzek irántad. Törődtem veled. De ezek ellenére te sok mindenben hazudtál. Szinte mindenben. Sajnálom, hogy ennek így lett vége és azt is, hogy egyáltalán vége lett, mert én tényleg próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy ez az egész működjön köztünk. Nem utállak csak rosszul estek azok a dolgok amiket tettél, de ezen az egészen már rég túl vagyok. A történtek után is aggódom érted, mert egy olyan oldaladat mutattad meg nekem amit kevés ember ismer. Azért is aggódom érted, mert tudom, hogy valahol a szíved mélyén egy jó és érzelmes ember vagy. Rosszul érzem magam, mert mindig ott voltam neked és segítettem ha nagyon magad alatt voltál és most egyáltalán nem foglalkozom veled, mert ezek után már nem lennék képes rá. Sajnálom ezt az egészet, de ez nekem így a legjobb. Nem tudom, hogy Te mit érzel ezzel az egésszel kapcsolatban és valószínüleg már nem is fogom megtudni soha. Remélem egyszer felnősz és megtalálod azt az embert aki mellett boldog leszel. Vigyázz magadra és kérlek ne kallódj el.
Ennyi hazugság után már kiábrándultam belőled.
Rá kellett volna hallgatnom, amikor azt mondta, jobbat érdemlek.
Már magamnak is azt hazudom, hogy jól vagyok.
Néha inkább csak nevetek, minthogy el mondjam miért vagyok szomorú.
Egy fiú aki szerelmes beléd, nem fog kibírni egy napot sem anélkül hogy hallana felőled. Senki nem lehet túl elfoglalt a szerelméhez. Ne csapd be magad.
Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.
Vannak dolgok amiket el akarok neked mondani, de inkább hagylak élni.
Szerintem a legundorítóbb, ha egy ember fel ébreszti egy másik ember szerelmét úgy, hogy szándékában nem áll szeretni őt.
Régen naiv voltam, most már az igazat sem hiszem el.
18/365
Mézédesajkaidról is
Keserűhazugságokcseppentek
Lángoló ajkaimra
Így lett minden valóból perzselt hamu.
17/365
Egy valamiben elismerlek,
Az pedig a hazugságok.
Nálad hazugabb emberrel még sosem találkoztam.
9/365
Néha azt hiszem túl vagyok rajtad.
Aztán küldesz egy képet amivel éket vernek gondolataim fejembe.
Te pedig láncot versz kezeimre
Emlékeinkláncát.
