#életem
Mindig..
Gondolatok cikáznak elmémben,
Miképp, emberek életemben.
Egyedül a magánnyal,
Ahogy, mindenki magával.
Elgondolkodán, míly rossz érzés
Mikor, nincs mástól kérdés.
Hogy, mindenki csak addig van,
Amíg a válladon sírhat.
Harapás
Melegséget érzek,
Te miattad van mind ez,
Csak titkon gondoltam hogy ez lesz,
Elvesztettem az eszem?-meglehet,
Elengedni nem akarlak,
Egész éjjel akarlak.
Egy kis harapás a nyakadon,
Te is látod hogy akarom,
Szeretkezés közben elsuttogott szeretlekek,
Mik, bennünk eget rengetnek,
Lágy csókok csatájában,
Ringattál te egyfolytában.
-2018.09.05.
Igazából nem akarok meghalni. Rohadtul élni akarok, csak nem így ahogy most.
Szólhattál volna…
- hogy ezért vagy ilyen szűkszavú,
- hogy ezért keresel ritkábban,
- hogy ezért kamuzol apróságokban…
Ne félts! Oly sokszor nem kellettem már… megtanultam kezelni, ha elhagynak.
Aludtam mindenféle ágyban
ébredtem idegenszobákba
Idegen konyhákban, idegen bögrékből ittam lagyos ismert kávét
és közben lehet, hogy végig erre vágytam
Szabó Benedek és a Galaxisok
Lassan egy hete már, hogy nem beszéltünk…
Ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat még mindig úgy csinálunk, mintha mi sem történt volna; elfelejtjük az egészet. Írunk egymásnak pár soros üzeneteket ami éppen eszünkbe jut. Mintha össze se vesztünk volna, mintha meg se bántottál volna, mintha észre sem vennéd, hogy valami nincs rendben.
Felhívlak, mert törődni akarok veled. Egy hét után már én kezdem magam rosszul érezni. Szinte föl sem vetted még, de kitör belőled az éppen aktuális fájdalom és düh. Nem én okoztam, ezt most valaki más. 10 perce hallgatnak már és az elejétől fogva jön belőlem az az anyai szeretet, amivel próbállak tanácsokkal ellátni. Majd lerakjuk a telefont, mert menned kell. Én meg ott maradok egyedül a gondolataimmal.
Nem baj, hogy elmondod. Meghallgatlak. Csak szerettem volna én is mesélni. De téged nem nagyon érdekelt én meg nem szoktam az ilyesmit erőltetni.
Felhívtam inkább egy barátnőmet. Fél órát csevegtünk. De azért tettem ki képeket, amit majd úgyis látni fogsz. Talán felhívsz majd, hogy “nem is mesélted”… vagy talán annyira elszégyelled magad, hogy nem. De mindegy is…. én nem erőltetem.
El kell döntened, hogy egy összetört szerencsétlen áldozat vagy-e, aki elvesztette az önbizalmát, mert nem látta mi történik vele. Vagy azt mondod, hogy ebből tanultál, erősebb nővé váltál.
Meg kell találnod a saját utadat, és nem fogsz magadba zuhanni ettől. Hiszel magadban, te alakítod a történeted. Egy kibaszott életed van.
Mind azok után, hogy leszartál egész nyáron, hogy vagyok képes visszaengedi az életembe….?
Kéne az élethez egy útmutató..
Elment a kedvem az egész élettől.
Azt miért nem tanítja meg senki, hogy hogyan kezeljük az életet??
- Mit szeretsz benne?- kérdezte miközben a kávéjában olvadozó jeget kavargatta a papír szívó szállal.
Nyeltem egyet.
Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.
Mindent?
Az annyira elcsépelt, de mégis ez az igazság.
Szeretem amit a világgal művel, amikor a közelemben van.
- Azt hiszem értem.- nevetett fel keserűen, anélkül hogy egy szót is szóltam volna. - Másnak nincs helye az életedben. Talán sohasem lesz.
You mean in da heaven?
Kerdezte a helyi kollegam, amikor rakerdeztem, hogy mi van az alattunk levo szinten.
Mennyek, mert az emberek minden nap 5 kor hazamennek es szerinte egy modell irodat alkalmaznak recruiter cegnek.
Hogy mi van ott PMOk.
Tegnap egy gugli manager volt a soforom
A csoka csak par honap mulva fog kezdeni, korbemotorozta europat es fel afrikat, megunta, aztan keresett maganak addig is valami elfoglaltsagot.
Csodalkoztam is, hogy miert all be valaki ilyen autoval taxify sofornek.
Me:-Életemben még soha nem szerettem ennyire senkit…-mondtam.
Xy:-Én nem is fogok senkit szeretni ennyire, mint téged…-mondta.
Me:-Soha?-kérdeztem.
Xy:-Soha, de soha…-mondta.
Vagy teljes erőbedobással élj, vagy sehogy
- sittesjezus
Tudom, hogy néha kibírhatatlan vagyok, de baszki..te vagy a mindenem.
Utálom, hogy barátnőd van…
Mekkora mázlista a csaj
Melletted ébredhet, melletted feküdhet, veled nevethet, veled sírhat, rád írhat az éj közepén, hogy hiányzol neki
Ez az álmom! Vagyis…Te!
