Hiányzik

Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.

Van, hogy nem tudok lélegezni. Nem kapok levegőt. Mintha minden egyes elfojtott, kicsinek tűnő problémám összefogna egyes pillanatokban ellenem és tudatalatt úgy döntenének, hogy eltesznek lábalól. Gyűlölöm ezt az érzést. Mert ilyenkor jövök rá mennyire gyenge vagyok.

@sotetsegben-a-visszhang

Pánikrohamot kapni a gondolattól, hogy elveszíted őt…

Amikor inkább nem lélegzel, csak nehogy meghallja a sírás miatt akadozó levegővételed.

Roham

Érzem hogy egyre nehezebben jön a levegő, össze szorul a torkom. A tüdőm betölthetetlen. Akármilyen mély levegőt veszek csak üresen tátong. Leizzad a hátam. Úgy érzem mintha tonnás súly nehezkedne rám. A térdem össze csuklik, a kép elhomályosul. Rettentő lassan telik az idő, de én ki akarok szabadulni. El akarok menekülni innen, de nem tudok.