#problémák
Halott
Valami mintha nem lenne többé,
Szívemet mardosta eléggé,
Nincs az többé,
Ami mutatná hogy élnél,
Kezem hideg,
Tekintetem merev,
Nem olyan mint, régen veled.
Most meg csak úgy nélküled,
Nehéz volt kimondani hogy ég veled,
Erőltetni nem kell mi, nem olyan már.
Olyanok vagyunk mint egy halott pár.
-2018.10.01.
Néha magam sem értem, hogy miért teszem, amit teszek - mégsem bírom abbahagyni.
Gondolatok amiket el kéne engedni…
… és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.
Vacsora után megkívántam valami édességet…tudjuk, hogy megy ez… Direkt kevesebb ettem a vacsiból, hogy utánna ehessek bűntudat nélkül édességet is.
Gondoltam gyorsan letusolok és majd sorozatnézés közben eszek. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Aztán megakadt a szemem a mérlegen. Tudtam, hogy nem jó ötlet, hogy nem kellett volna, de rááltam. És ahogy néztem a kijelzőn a számokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mélyen tudom, hogy semmi baj a testsúlyommal és hogy sokan örülnének ha ezeket a számokat mutatná nekik a mérleg. Tudom. De amikor ott álltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt.
- Ez túl sok! Utálom magamat!
És nem csak az étvágyam ment el, de az életkedvem is…
Van, hogy nem tudok lélegezni. Nem kapok levegőt. Mintha minden egyes elfojtott, kicsinek tűnő problémám összefogna egyes pillanatokban ellenem és tudatalatt úgy döntenének, hogy eltesznek lábalól. Gyűlölöm ezt az érzést. Mert ilyenkor jövök rá mennyire gyenge vagyok.
@sotetsegben-a-visszhang
Elegem van abból, hogy én vagyok mindenki lelkiszemetese, de akkor, amikor nekem lenne szükségem valakire akkor senki sincs itt nekem. Vagy ha ha esetleg van valaki akkor az elintéz annyival, hogy “az szar”. Nekem is vannak gondjaim és arra mindenki baszik, de én mindig legyek ott mindenkinek és segítsek neki megoldani a problémáit, miközben a sajátjaim alig tudom. Bassza meg az összes ilyen.
Mióta sírom el magam a legapróbb dolgoktól?
Mióta vagyok ennyire lelki roncs?
A halál keserédes.
Elértem a határaimat.
