HOGY LEHET, HOGY MINDIG FIATALABBA FUTOK BELE?

Aha, szeretek ugyanabba a pocsolyába belesétállni :)

Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon.

- Nemazalány x Sofi - Üres szívek

És te kérdés nélkül rámbíztad a lelkedet,

Amikor az első szavam az volt,

Hogy még a sajátomra sem tudok vigyázni.

A szerelem nem más, mint hatalmas szemfényvesztés. Egy ideálba szeretünk bele, nem a valóságba…

Kamaszkor

Szomszéd: - Egyre kevesebbet látom a lányod.

Anya: - Én is..

Annyigyönyörű fiatal lélek, és mennyi szörnyű szenvedés…

És vajon még mennyi dologról kell lemondanom a fiatalságomból, ami másokra természetes velejárója?

Mi leszek, ha nagy leszek?

Fogalmam sincs.

Semmi tapasztalatom, célom, de mégcsak élni akarásom sincs.

Az egyik egrosszabb érzés attól is a szart kapni, akitől a legkevésbé vártad volna.

Nem kéne megbíznom az emberekben.

Eltűnt az a lüktetés az életemből, amivel ezelőtt éltem. Olyan izgatott voltam dolgok miatt, manapság már semmi sem hoz lázba.

CÉLTALAN FIATALSÁG

nem tudtam mit szeretnék az életben. Irigyeltem azokat, akiknek már kiskorukban felszínre bukkant tehetsége és érdeklődése egy adott dologban. Legyen az sport, művészet, tudomány bármi. Bármi amibe egészséges módon tud kapaszkodni, és örömet leli benne. Megvolt, hogy mit szeretnek csinálni, és a továbbiakban kitartóan kellő elhivatottsággal azt a pályát követték. Nekem nem volt semmi ilyen. Ugyan érdeklődésem sok dologban bizonyult, amit mára már tudok, hogy követnem kellett volna, de hát én akkor nem tudtam ezeket a dolgokat felismerni, sem a környezetem, ami méginkább aggasztó. Így történt, hogy nekem semmi más nem dukàlt, csak a züllésben találtam meg örömöm, és fojtottam bànatom, vezettem le összes energiàm a szórakozás pokoljàràsa közben. Kezdetben az alkohol vált hű cimborámmà fűvel vegyöltve, 15 sem voltam, amikor kipróbáltam ezeket a dolgokat. Akadt társam hozzá, akivel hamar èltünk, közös rejtett tragédiàt vonszoltunk észre sem véve. De ezek az idők egy idő után nem hoztak újat. Néhány évet szüneteltem, és útnak indultam, hogy felkutassam életem cèljàt. Azonban folyton rossz helyen keresgéltem így történt, hogy egyreinkàbb kezdtem elveszíteni motivációm, majd ez úttal már keményebb cuccokba fojtottam bànatom. Kezdődött az eksztàzis korszak, majd szépen az lett a sorsa, mint az előzőeknek, és jöttek a hallucinogènek. A drogmàmorban eleinte minden emelkedett és eszményi volt, később aztán pànikrohamok és még mélyebb depresszió övezett. Így hatàroztam el, hogy meg kell fordulnom, meg kell àllnom, amit keresek nem kint a világban kell keresnem, hanem mélyen magamban.

És most értettem meg mi is igazaból a szerelem

A hiányodba bele őrülök a szeretedre vágyom és a csókjaidat szeretném

Kicsim tudnod kell hogy nagyon szeretlek!

Veled minden perc ajándék❤

2:15

Te vagy a fényem a sötétségben…