025.

Elveszett lelkek kétségbeesetten kiáltva,

Kérik vissza halandó testüket a világra.

Nem akarnak elveszni, nem akarnak elmúlni,

Félnek, hogy falevélként fognak elhullni.

Mulandó életüket nem akarják elhagyni,

A végtelen sötétségben, a semmi közepén fognak meghalni.

Már nem sok van hátra, ez a vég, vagy akár egy új kezdet?

Rémisztő az elmúlás gondolata, már nincsenek kik szeretnek.