Halott

Valami mintha nem lenne többé,

Szívemet mardosta eléggé,

Nincs az többé,

Ami mutatná hogy élnél,

Kezem hideg,

Tekintetem merev,

Nem olyan mint, régen veled.

Most meg csak úgy nélküled,

Nehéz volt kimondani hogy ég veled,

Erőltetni nem kell mi, nem olyan már.

Olyanok vagyunk mint egy halott pár.

-2018.10.01.

Nem gondoltam volna hogy az lesz az utolsó …

Az utolsó alkalom hogy nálad voltam, az utolsó hogy a kezemet fogtad, az utolsó csókunk, az utolsó szerelmes pillantásod, ölelésed, puszid, az utolsó bunkó vicced amin, berágtam és kiengeszteltél, hogy akkor éreztem utoljára közelről a parfümöd illatát, hogy a hajadba túrtam…

Az utolsó alkalom hogy szerelmesekként búcsúztunk el egymástól.

Van aki lelép, van aki marad, de azt nem gondoltam volna hogy te is lelépsz..

És mindezen keresztül mentünk azért, hogy újra idegenek legyünk.

@iamthepinknothing

Tehetetlenség

A legszörnyűbb érzés azt látni, ahogy valaki akit régen szerettél, teljesen megváltozik.

Érzed a hiányát, de ez az érzés akkor sem szűnik meg ha vele vagy.

Egy új ember, régi személyiségét keresed, de már sehol nem találod.

Az a tudat, hogy a változás ellen nem tehetsz semmit, csak mégjobban az őrületbe kerget.

Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt

Szakítás

Talán a világon az egyik legfájdalmasabb dolog. Az eleje a legnehezebb, az éjszakák, amikor egyedül vagy és nem tudsz másra gondolni, csak rá. Miközben végig sétálsz ott, ahol néhány hete még az ő kezét fogva sétáltál, viszza gondolni a rengeteg közösen megélt emlékre, a sok közös tervre, hogy majd közösen alapítotok családot, de ezek már sosem fognak valóra válni, hisz ő hagyott elmenni, hagyta, hogy a kapcsolatotok tönkremenjen.

Annyi érzés kavarog még bennem veled kapcsolatban… Már 4 hónapja szakítottál velem. Még mindig nehéz nélküled… Még mindig szeretlek és még mindig hiányzol… Annyi kérdés van még bennem, de mind hiába. Próbáltam mindent megtenni érted, de ez neked nem volt elég. Úgy szerettelek ahogy csak tudtalak. Mindenemet odaadtam neked. Sokat bántottál, de hálás vagyok neked az együtt töltött időért. Megtanítottad hogyan kell szeretni és általad tapasztaltam meg először, hogy milyen igazán szeretve lenni. Még mindig sajnálom, hogy vége lett, mert teljes szívemből szerettelek. Sajnálom, hogy megváltoztál, elkallódtál és mész le a lejtőn a szakításunk óta… Remélem észbe kapsz és összeszeded magad. Bízom benne, hogy megbántad a döntésed és hiányzom legalább annyira, mint amennyire Te hiányzol nekem. Gáz vagy nem gáz, de szeretlek és a szívem mélyén valahol örökre szeretni is foglak.

025.

Elveszett lelkek kétségbeesetten kiáltva,

Kérik vissza halandó testüket a világra.

Nem akarnak elveszni, nem akarnak elmúlni,

Félnek, hogy falevélként fognak elhullni.

Mulandó életüket nem akarják elhagyni,

A végtelen sötétségben, a semmi közepén fognak meghalni.

Már nem sok van hátra, ez a vég, vagy akár egy új kezdet?

Rémisztő az elmúlás gondolata, már nincsenek kik szeretnek.

Komolyan, már kezdem megszokni, hogy csak átbasznak az emberek!