Nagyon sajnálom hogy az utóbbi időkben nem látogattalak… Sajnálom hogy nem töltöttem veled elég időt… Sajnálom hogy nem voltam ott neked és elhanyagoltalak… Hiányoznak azok az idők amikor minden reggel keltettél engem… Hiányoznak a forró nyári napok ahol együtt hűsöltünk a sátor alatt és kártyáztunk… Emlékszem még amikor tanitottál focizni, emlékszem rá hogy minden este együtt néztük a TV-t…Remélem annak ellenére hogy nagyon rossz a helyzet te megbírkózol vele, és nem kell véglegesen elbúcsúznom tőled… Nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak

A féltékenység mindig egy következmény. Sosem egy tulajdonság.

Mégis oly bűnösnek érzem magam miatta…

Gyűlöllek…

Tönkretettél…

Minden döntés, amit önmagam boldogságáért teszek, bűntudattal tölt el

Te tetted ezt velem

Bár kaphatnék veled még pár percet. Önző kérés, de annyira jó lenne.

… Ugyanakkor, tisztában vagyok vele, hogy ez már soha sem fog teljesülni.

@sotetsegben-a-visszhang

Sajnálom, hogy csalódást okoztam.

22/365

Anyám szemében a mai napig te vagy a sértett kis fiú akinek eladtad magad,

Megtaláltad anyám gyengepontját és a családomba férkőztél

Majd mikor leléptél itt hagytad nekem az emléked minden egyes ismerősömnél,

De legalább engem nem gyötör bűntudat.

,,Nem kell bűnösnek lenned a bűntudathoz…“

022.

Szörnyű érzés, amikor egyedül érzed magad, emellé pedig társul a bűntudat mivel ott vannak a barátaid és te mégis ezt érzed.