Szörnyű érzés látni azt, hogy úgy öleled magadhoz őt ahogy velem tetted pár napja.

Nem vagyok felkészülve valaminek a végére, ami még el se kezdődött.

Azt mondtad hogy ha a te barátnőd lennék és mással beszélgetnék féltékeny lennél, viszont ha a te barátnőd lennék nem beszélgetnék mással. Nekem te vagy a más és nekem te vagy a minden.

Kéz a kézben fekszünk egymás karjaiban, néma csendben és hallgatjuk ahogy a másiknak ver a szíve és levegőt vesz. Közben pedig azt érzem hogy soha se fogok tudni embert úgy szeretni mint téged. 

Mindketten tudjuk hogy ez több mint barátság, de ez elég egy kapcsolathoz?

Nincs rosszabb érzés annál, mikor reménykedsz a lehetetlenben aztán jön valami ami miatt már a lehetségesben sem tudsz hinni. 

Mikor direkt mindent úgy csinálsz, hogy ő boldog legyen, de közben te belehalsz.

Kiskorunkban elképzeljük milyen lesz ha elkezdünk felnőni, mindig azt hittem hogy jó lesz, valahogy a szerelmet vártam a legjobban, azt az első nagy igazi szerelmet, azt hiszem szép lesz és tökéletes. A maga módján teljesült is, viszont nem teljesen úgy lett mint vártam mivel az érzéseim viszonzatlanok.

006.

Egyszerre vagy a legjobb és a legroszabb dolog az életemben.

005.

Azt mondtad nem szeretszt, mégis folyamatosan reményt adsz.

Azt mondtuk csak barátok vagyunk, de a barátok nem csinálnak ilyen dolgokat mint mi.

Inkább fájjon az igazság mind, hogy hamis boldogság vegyen körbe.

Gondolataim mind villám az égen úgy cikáznak bennem.

Szólj ha már nem roppansz össze a társadalmielvárásoktól.

Én nem a legféltettebb titkod akarok lenni hanem a legnagyobb büszkeséged.

Részegen vagy józanul fáj vajon jobban?