#hamis szerelem

Belefáradtam a próbálkozásba. Elegem van abból, hogy mindig csak nekem fontos, mindig csak én teperjek. Végeztem. Aki menni akar, azt el fogom engedni egy szemrebbenés nélkül. Mert már nem érdekel többé.

S most mondhatnátok, hogy önzően gondolkozom. Hogy egy kapcsolat mindig két emberen áll. De itt mindig én vagyok, akinek fontosabb a másik. Nekik, mintha mindegy lenne. Mert valójában mindegy is. Csak akkor vagyok jó, ha épp unatkoznak vagy nincs más a képben.

Magamnak ennél többet érek. És nem érdekel, ha egyedül is maradok, legyen az családtag, barát, szerelem.

Mert inkább vagyok egyedül, magányosan, minthogy valaki b) terve legyek.

Egy fiú aki szerelmes beléd, nem fog kibírni egy napot sem anélkül hogy hallana felőled. Senki nem lehet túl elfoglalt a szerelméhez. Ne csapd be magad.

Szerintem a legundorítóbb, ha egy ember fel ébreszti egy másik ember szerelmét úgy, hogy szándékában nem áll szeretni őt.

Nem furcsa, hogy mennyi időt és energiát áldozunk néhány emberre csak azért, hogy újra idegenekké váljunk?

Lehet én csak arra születtem, hogy egyik embertől a másik karjaiba fussak kétségbeesetten szeretetért könyörögni…

Addig szép az élet, amíg elhisszük, hogy átírhatjuk a végét.