#könnyek
Telefonhívás
Felhívtál.. Nagyon zaklatott voltál, érdekelt, hogy mi a helyzet. Elkezdted mondani hogy mi történt.. körülbelül a felénél tarthattál, mikor már nem bírtam tovább hallgatni..próbáltál nyugtatgatni, de annyira megrázott ez az egész, hirtelen egy egész óceánnyi könny gyűlt össze a szememben.. Nem tudtam mit csinálni, tovább adtam a telefont a hozzám legközelebb levőnek, hogy ne kelljen tovább hallgatnom téged.. Majd kieresztettem a bizonyos óceánt a szemeimből..
Meg van az az érzés amikor inkább nem mondod mi a baj, csak lenyeled mert nem akarsz veszekedni, nem akarod elveszíteni és inkább csak tűrsz?
-Nekem is.
“Kibírhatatlan!” mondjuk - és kibírjuk
Nem tudom, hogy én vagyok a nagyobb bohóc mert sírtam utánnad, vagy te amiért azt hitted ezek után, majd megbocsátok neked.
fekete város
fekete fák
fekete udvar
fekete ház
fekete lámpák
fekete fények
fekete felhők
fekete utcaszeglet
fekete szemek
fekete könnyek
fekete szívek
fekete könyvek
fekete versek
fekete ihlet
fekete kávé
fekete csikkek
fekete fehér
fekete ember
fekete fekete
fekete minden
fekete kádak
fekete karmok
fekete csíkok
fekete foltok
fekete víz
fekete élet
fekete én
fekete Téged.
… és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.
Vacsora után megkívántam valami édességet…tudjuk, hogy megy ez… Direkt kevesebb ettem a vacsiból, hogy utánna ehessek bűntudat nélkül édességet is.
Gondoltam gyorsan letusolok és majd sorozatnézés közben eszek. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Aztán megakadt a szemem a mérlegen. Tudtam, hogy nem jó ötlet, hogy nem kellett volna, de rááltam. És ahogy néztem a kijelzőn a számokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mélyen tudom, hogy semmi baj a testsúlyommal és hogy sokan örülnének ha ezeket a számokat mutatná nekik a mérleg. Tudom. De amikor ott álltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt.
- Ez túl sok! Utálom magamat!
És nem csak az étvágyam ment el, de az életkedvem is…
Azt mondtad, hogy ha szükségem van rád itt leszel… Hát most kurvára szükségem lenne rád, de te voltál az első aki elmenekült, mikor rosszra fordultak a dolgok.
Ami ott belül fáj az nem kimondható. Néma könnyek mutatják, hogy fáj, valami ott belül nagyon fáj…!
Lehunyta a szemét és fáradtan sóhajtott.
- Jól vagyok.
… és te hittél neki, mert így egyszerűbb volt, mert legbelül érzed, hogy nem tudtál volna mit kezdeni azzal, ha más választ ad.
Oda akartam hozzá menni. Esküszöm. De amikor láttam, hogy hogyan ölelik át egymást…
Mosolyogva mondta, hogy “jól vagyok”, de mikor elfordultál gyorsan a pulóvere ujjával letörölt a szeme sarkából egy kósza könnycseppet…
Kérlek, könyörgöm, csak hagyjatok! Kimerültem.
Ez az egész csak túl sok… ennyi… nem kell itt esedezni, hogy ‘jhaaaj’, meg ilyenek. Csak túl sok minden, és ez fáj.
-
Mindegy hányszor mondom, hogy nem hiányzik mellőlem egy ember aki szeretne, valahogy a tudatalattim nagyon is jól tudja mekkora hazugság ez. Igenis hiányzik, hogy valaki szeressen és éreztesse velem, hogy érek is valamit.
@sotetsegben-a-visszhang
V A L Ó S Á G
Mindig mondják, hogy sosem hagynak majd el. De őszintén… Ki törli le hajnalban, a fájdalmas pillanataim közben a könnyeim? Senki.
Bár kaphatnék veled még pár percet. Önző kérés, de annyira jó lenne.
… Ugyanakkor, tisztában vagyok vele, hogy ez már soha sem fog teljesülni.
@sotetsegben-a-visszhang
Ez már a több századik eltelt nap és még mindig fáj.
Nem számít semmi. Se én, se ő, se mi. A vége úgyis mindig ugyanaz. Magam maradok, egyedül leszek és valahogy mindig magamtól kell erőre kapnom.
Bámulatos, hogy egyetlen szó, vagy cselekedet mennyire a mélybe tud küldeni.
Sok rossz tulajdonságommal tisztában vagyok, ezek közül pedig a legrosszabb, hogy iszonyatosan szerethetetlen vagyok.
Mindenkinek segíteni próbálok, mert nem akarom, hogy valaki ugyanolyan rosszul érezze magát, mint ahogy én érzem.
Bárcsak mellettem is lenne valaki, aki szavak nélkül is megért, aki mindig melletem van, akire akkor is számíthatok, ha úgy érzem, az egész világ ellenem van.
and than my eyes were full of tears
i don’t want to be there…this is just not my place
