#saját idézet
0:13
Csak bújj ide…
3:04
Talán egyszer te is belém szeretsz
2:15
Te vagy a fényem a sötétségben…
2:33
Valaki mondja meg miért fáj ennyire…
2:27
Tudod mi a legembertpróbálóbb feladat? Egy toxic embert tiszta szívedből szeretni.
Kimondja, mit kíván,
De a szó elszáll.
Viszont ha írva van,
Megmarad.
Egy ideig.
Mert elporlad a papír,
Ahogy elporladunk mi is.
A nap ma is felkelt.
Csak nem egy szabad reggelre virradtunk,
Amiért reménykedtünk, imádkoztunk.
Arcon csapás. Hideg zuhany.
Így érzem most magam.
Mindegy, hogy lesz, de mindenképp jobb lesz!
Mondogattuk, aztán még sem,
Csak rosszabb lett minden.
Minden reményem halott, volt temérdek.
Könny gördült arcomon. Miért? Kérdeztem,
De válasz azóta sem érkezett.
“A magyar nép lóg most a fákon”, megint.
Nem nyíltan, de tőlem kérdik,
“Ilyen nagy dolog a szabadság?”
Igen, nincs más felelet reá.
A nap ma is felkelt.
Szívjuk a szabad levegőt,
Szívjuk, amíg lehet.
Azonban még mindig nem értem.
Miképp fordultak ennyire rosszra a dolgok?
Amikor szabadon szeretni csak bűnben lehet,
Gyülölködni élvezet, s dicséretet érdemel.
Kevésnek bizonyultunk, mi, majd’ két millió…
Nem látjuk a jövőt. Csupán sötétség honol.
Mi lesz az országgal, a hazával?
Mondják, lehet menni, ha jobb máshol!
De nem értik, hogy nekünk ez annál fontosabb!
Pillanatra temettem a nemzetet,
Majd megráztam a fejemet.
Mert “még jőni kell, még jőni fog,
Egy jobb kor”. És jönni is fog.
Folytatni kell, nem megállni.
Gyáva, ki sötétségben nem mer kiállni.
Folytatjuk, jobban, mint eddig.
Nem feladni. Mert egyébként,
“Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?”
Nem dramatizálom túl a dolgokat.
Csak gyászolom a hazámat.
Rajtunk nem múlik. Minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Megcselekedtük amit megkövetelt a haza.
Választás… Nem csupán négy évért. A jövőért.
Behunytam a szemem. Nem kellett sokat gondolkodnom.
Elfújtam a gyertyát. Téged kívántalak.
Azt hittem, te vagy az.
Szívem hatalmasat dobbant.
Azt hittem újból látlak,
Annyi hónap múlva.
Nem te voltál az.
De fontos vagy, ez bizonyította.
Még mindig itt vagy,
Minden sóhajban, vágyban,
Reményben, álomban.
Akkor is, ha ez nem okoz mást, csak fájdalmat.
Ami sosem volt egyben, mégis hogy törhet szét?
