#önmagam
Rémálmok
El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.
De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.
A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…
- Nem akartam, hogy teljesen kiforduljunk önmagunkból.
- Pedig most teljesen elvesztettem önmagam.
Szabadidőmben általában igyekszem önmagam lenni.
Hiányoztam önmagamnak
Köszönöm hogy elmentél
Végre visszakaptam amit elvettél
Tőlem
El kell döntened, hogy egy összetört szerencsétlen áldozat vagy-e, aki elvesztette az önbizalmát, mert nem látta mi történik vele. Vagy azt mondod, hogy ebből tanultál, erősebb nővé váltál.
Meg kell találnod a saját utadat, és nem fogsz magadba zuhanni ettől. Hiszel magadban, te alakítod a történeted. Egy kibaszott életed van.
Az ördögöm visszatért.
Akárhogy is legyen, megfogok szenvedni azért, akivé válni szeretnék…
Mindig nagy a kísértés, hogy mások legyünk, mint akik valójában vagyunk. Egy másik élet szebbnek, fényesebbnek, sikeresebbnek tűnik. Azt hisszük, akkor majd talán több szeretetet és figyelmet kapunk. Önmagunk elfogadása és felvállalása talán a legnehezebb dolog a világon.
