Vacsora után megkívántam valami édességet…tudjuk, hogy megy ez… Direkt kevesebb ettem a vacsiból, hogy utánna ehessek bűntudat nélkül édességet is.

Gondoltam gyorsan letusolok és majd sorozatnézés közben eszek. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Aztán megakadt a szemem a mérlegen. Tudtam, hogy nem jó ötlet, hogy nem kellett volna, de rááltam. És ahogy néztem a kijelzőn a számokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mélyen tudom, hogy semmi baj a testsúlyommal és hogy sokan örülnének ha ezeket a számokat mutatná nekik a mérleg. Tudom. De amikor ott álltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt.

- Ez túl sok! Utálom magamat!

És nem csak az étvágyam ment el, de az életkedvem is…

A tükör azt mutatta, amit mindig is utáltam.

A testemet…

i’m exhausted..

Kérlek, könyörgöm, csak hagyjatok! Kimerültem.

i miss you so much

Semmi sem olyan szívszorító, mint amikor a legjobbat hozod ki magadból és még mindig nem vagy elég.