#kimerültség
i’m exhausted..
Kérlek, könyörgöm, csak hagyjatok! Kimerültem.
i miss you so much
Saját vers
Azt hittem jobb lesz majd,
Hogy elmúlik minden baj,
Hogy nem fog majd ennyire fájni,
A tükörben, a tükörképem látni.
Azt hittem jobb lesz majd,
Hogy elmúlik minden baj,
Hogy egy forróvizes tusolás,
Lemossa rólam a sok pletykát.
Azt hittem jobb lesz majd,
Hogy elmúlik minden baj,
De nem lett jobb nem múlt el,
Ugyan úgy fáj minden éjjel.
Régen még elhittem,
Szívem mélyén reméltem,
De ma is kisírt szemmel nézem,
Összeomlott tükörképem.
Kimerült voltam és eszméletlenül fáradt. Hazaérve úgy ahogy voltam, alváshoz teljesen alkalmatlan ruhában befeküdtem az ágyba és pillanatok alatt elaludtam. És mennyire jó lett volna, ha használ valamit! De ugyan olyan fáradtan ébredtem. Dühös voltam és az ágyamon fekve tehetetlenül bámultam a plafont,miközben az arcomon szép lassan folytak le a könnyek. Hogy a francba kell ezt túlélni?
… egyszeriben teljesen üresnek éreztem magam.
Teljesen üresnek, mintha egy elem és lélek nélküli robot lennék.
Mintha minden meghalt volna bennem.
Végre meghalt volna.
Az elmúlt egy évben tönkretettem magam lelkileg egy olyan dolog miatt, amit végül mégsem kaptam meg. És én még ezek után is hajszolom, hisz már rosszabb nem lehet, ugye?
KIMERÜLTSÉG
Este tíz óra volt. Elköszöntem mindenkitől, jóéjszakát, fáradt vagyok és egyéb kifogások kíséretében. De nem, nem voltam álmos, nem is aludtam. Már vagy 4 napja 3 óránál többet.
Éjfél volt. Szokásos éjjeli kívánságomat suttogtam magamban. Téged.
délután 4 óra. Ma sem írtál tegnap sem írtál, sosem írsz már.
A lelkem elfáradt
Csak akkor kezdek el sírni, ha beértem a szobámba
