#egyedüllét
DEPRESSZIÓS ÉS NEM DEPRESSZIÓS TÁRSAIM!
#leadepivel
Sokáig depressziós voltam. Nagyon nehéz időszak volt, mert senkire nem tudtam számítani. De kiléptem a komfortzónámból, tiszteltem magamat annyira, hogy elsétáltam azoktól az emberektől akikkel nem éreztem jól magam. Mert TE vagy a fontos, a TE érzéseid, és hogy TE mit akarsz. Szóval szedd össze magad! Kezdj el csak kicsit pozitivabban gondolkodni. Én sem hittem ebben, de higyjétek el, sokkal jobb magabiztosan, mint összetörve és félelmekkel. SZÓVAL SRÁCOK! EGYÜTT LEKÜZDJÜK! #leadepivel
IRJATOK ÉS REBLOGOLJÁTOK KÉRLEK.
213. Nélküled minden olyan szürke és magányos. Úgy érzem egyedül vagyok és így is maradok. Minden uvegszilankkal amit belém véstél.
menekülnék, de nincs hová mennem
Mostanában annyira tele van a fejem, hogy még gondolatoknak sincs benne hely.
Olyan mintha a csend kiáltana, a sötétség körül ölel, fojtogat.
Nem számít mi történik, csak egyetlen dolog biztos szamámomra, a magány.
Végül olyan emberré váltál, akivé nem akartál.. . Bántasz másokat, mert téged is bántottak…
Szeretném azt hinni, hogy nem csak a magány fog jutni nekem.
De az igazság, hogy úgy érzem életem végéig egyedül leszek.
Késő este a legrosszabb nekem, a legrosszabbat hozza ki belőlem…
Mennyire szánalmas vagyok. Késő éjjel sétálok haza a telihold fényénél, és én csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak ketten sétálnánk….
BELEFÁRADTAM hogy mindig azon gondolkozok hogy vajon szerethető ember vagyok-e. Vagy olyasvalaki akit senki se szeret….
“-Na mondd csak, mi jár éppen a fejedben?
- Nem mondom el.
- Miért? Szeretném tudni mire gondolsz most.
- Nem szeretném elmondani, mert akkor nem válik valóra.”❤️
Ha ilyen a végkimenetele, amikor valami valóra válik, nem akarom tudni milyen az, amikor nem válnak valóra a dolgok.
Bárcsak elmondhattam volna mennyire megkedveltelek.
Egyetlen egy dolgot szerettem volna ma, születésnapomra…hogyVeled tölthessem. Ez lett volna a legjobbajándék, amit csak kaphattam volna.
Legalább álmaimban máshogy alakultak a dolgok.
Szívem szerint rád írnék, hogy mi van veled, de teljesen felesleges, mert úgyis leszarod.☺️ Látom hogy elérhető vagy/voltál, de még arra sem méltatsz, hogy megnézd mit küldtem.☺️
Miért is hittem, hogy veled majd más lesz? Hogy te majd tényleg itt leszel nekem mindig, ahogy ígérted?! Azt hazudtad, hogy a barátom vagy, és mindenben számíthatok rád. Ehelyett azt veszem észre, hogy napról napra távolodunk egymástól.
Egyik pillanatban még itt vagy mellettem, a következőben pedig már csak a távolodó lépteid hangját hallom.
Vajon miért van az, hogy amikor az élet ad valamit, akkor valamit el is vesz tőlünk?
“Csak magatokra gondoljatok. Úgy elkerülitek a fájdalmat.”
Minek az embernek ellenség, ha vannak “barátai”?
“Avégzet segít elhitetni az emberekkel, hogy van rend a káoszban. Pedig nincs.”
Hihetetlen, hogy két ember milyen gyorsan el tud távolodni egymástól, egyik napról a másikra.
“- El ne vessz nekem.❤️
- Ha elvesznék, megkeresel?❤️
- Ha elvesznél, megkereslek, és soha többé nem engedem el a kezedet.❤️”
Lehunyta a szemét és fáradtan sóhajtott.
- Jól vagyok.
… és te hittél neki, mert így egyszerűbb volt, mert legbelül érzed, hogy nem tudtál volna mit kezdeni azzal, ha más választ ad.
Sok ember közt vagyok egyedül.
Az az ember, aki ki van békülve magával, szeret egyedül is lenni.
