Mindig..

Gondolatok cikáznak elmémben,

Miképp, emberek életemben.

Egyedül a magánnyal,

Ahogy, mindenki magával.

Elgondolkodán, míly rossz érzés

Mikor, nincs mástól kérdés.

Hogy, mindenki csak addig van,

Amíg a válladon sírhat.

Egyedül

A szívem ketté tört s nem találom helyem,

Bolyongok,egyedül s csak kapkodom a fejem.

Kapkodom a fejem,jobbra s balra

Arra jövök rá hogy nem vagyok más csak egy marha.

A szívem sebes,és sajog,

S ezaz ami fáj nekem oly nagyon.

Fáj bizony hát hogyne fájna,

De abban reménykedek hogy meggyógyul hátha.

A szívem dobban egyet s kettőt,

Hogy mi lesz a vége ennek az majd eldől.

Eldől hogy felveszi a kesztyűt s harcol,

Vagy dobban még egyet s elhalkul.

A jelen börtönében gondolj arra

Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta.

Mert amíg felejtenél addig emlékszel.

2020.07.06

Meg kell tanulom elengedni azokat az embereket, akiknek nem vagyok fontos.

23:32

3 év után újra te jársz a fejemben…