202. Talán csak meguntam azt kérdezni magamtól vajon mit rontottam el az helyett, hogy azt kérdezném miért alakítottad így a dolgokat.

A jelen börtönében gondolj arra

Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta.

Mert amíg felejtenél addig emlékszel.

2020.07.06

Mellkasomban érzem ahogyan nem érzek már.

2020.04.06

Nem szoktam veled álmodni.. de ma sikerült. Hosszú hónapok elteltével, sikerült. Az álmomban oly nehezen mertünk beszélgetni, egyszer már álmodtam veled.. ugyan ezt. Este volt, beszélgettünk, valamin feküdtünk, én a jobb oldaladon voltam. Kinyújtottad a jobb kezed. Nem mertem.. de elsőnek csak simogattam a kezed, majd megfogtam. Olyan puha és jó volt. Ráfeküdtem a válladra és minden jó volt. Olyan rossz, hogy ilyenkor felkelünk és megszakad ez a jó érzés. Boldog voltam. Akkor ott. Az álmomban.

2020.03.21

Ohh és igen. Dühös voltam! Nagyon dühös. Haragudtam rád, magamra és az egész világra. Mintha ez bármit is megoldana…

És hirtelen a csendes éjszakát a zokogásod tölti meg élettel…

Soha sem fogjuk megbeszélni a történteket, igaz?