A Te pulcsid

Akárhányszor magamhoz szorítom, felveszem, beleszagolok, vagy csak hozzáérek, máris jobb lesz. Közelebb érezlek magamhoz.

Eszembe juttatja az emlékeket. Az az este. Felejthetetlen. És ez a pulcsi szemtanúja volt az egésznek. Ahogy egyre kényesebb helyeken kezdtél simogatni, ahogy megcsókoltál.. Szóval.. minden pillanatnak.

Azt hiszem, nem tudtalak még teljesen elengedni..

Nézz a szemembe, és mondd el, mit látsz

Elkéstem szeretni..

Vagy te mondtál le túl gyorsan rólam?

Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt

Azzal hogy kerülsz, nem tudod megváltoztatni azt, ami történt köztünk.

Még vagy egy órán át tudtalak volna ölelni..

De akkor rájöttél volna, hogy ez nekem többet jelentett, mint egy szimpla baráti ölelés

E

Én tényleg szeretnék veled lenni, és jobban megismerni téged.. De nagyon félek, hogy elrontanám, úgyhogy inkább csak messziről nézlek

Au Revoir

A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,

végtelen kék vizét.

Felcsattanak a szeszélyes hullámok,

szárnyalni vágynak,

de csak zuhannak lefelé,

én is beléd.

Rejtett örvények kavarognak a mélyben,

nem láttam időben a figyelmeztetést.

Merengve nézlek,

s rádió szól a háttérben:

“Most szerettelek utoljára.”

Rám emeled a tekintetedet.

Elgondolkodom,hogy mindig ilyen

vihar színe volt a szemeidnek vagy

csak én képzeltem másmilyennek?

Napsugarainktól forró még a légkör,

de régen kihűlt már a lelkem.

Elmosódott minden bennem,

a rádió pedig egyre csak mondja:

“Szeretnélek még,ha lehetne…”

kicsit ez most fájt

pont tőled

pont most

és én most megint nem értek belőled semmit.

elmentél.

köszönés nélkül itt hagytál szenvedni.

mindig itt hagysz szenvedni.

igazabol

ha te mást választasz

akkor nem az fog fájni, hogy

nem lehetek a tiéd,

hanem, hogy lehettem volna én is.

és én mégsem lettem az sose.

mondd

akartál te valaha,

engem szeretni?

én azt gondoltam, hogy a te lelked szép.

és mostmár tudom, hogy nem az.

mi lettvelem?

mi lett azzal, hogy én?

megbeszéljük majd ezt egyszer?

hogy mi volt ez az egész

csak mert te sosem mondtad el nekem,

én pedig mindig féltem megkérdezni.

szomorú vagyok.

nehéz,

hogy minden nap ott vagy

és én mégis,

úgy kell hogy tegyek,

mintha ott se lennél

meg fogod bánni,

hogy ott volt minden, és te

nem tettél érte semmit.

ő is gondol rám…

ugye?

rendben van ha így érzel,

hogy nem érzel sehogy,

csak ne tegyél úgy, mintha mégis.

elengedlek

*magam miatt

mert már nem tudok

ennyi ideig

reménykedni valamiben

hiába.*

túl lenni rajtad.