#szomorú
Vártam arra hogy megkérdezed hogy alszunk e együtt
Bárcsak úgy szeretnél, mint régen…
Azt mondod nem hagysz el.
Azt is mondtad, hogy szeretsz.
És most nem vagy itt, ahogy a szereteted sem…
Igazad van, már nem tudok bízni benned…
Azok a szavak örök nyomot hagytak bennem…
Annyi fájdalmat okoztál már és mégis még mindig téged akarlak…
Idő
Tekerném, és csak tekerném az időt,
Az elmulasztott időt, a megbánást.
Visszafelé tekerném, de hiába nem lehet.
Bánkódni és csak bánkódni az időn,
Az elmulasztott idő, próbálnád jobbá tenni,
De ő nem változik, és csak sírsz és sírsz.
De őt nem érdekli, az időt se érdekli.
Folyton csak rád várok…
Hová lett az az ember akibe én beleszerettem?
Ez van…
Ilyen az élet,
minden mulandó.
“Ne aggódj miattam… Nem, én nem leszek öngyilkos”
Ez a mondat azért létezik,
mert nem tudom elmagyarázni
azt az űrt,amit bennem okoztál.
Köszönöm,hogy támogattál még a szakadék szélén állva is.
Egy lökéssel a mélybe.
Még most is megtennék bármit azért,hogy boldog legyél.
Szomorú,ha olyan embereket szeretsz,akik nem tudnak csak ideiglenesen viszontszeretni téged.
