“Afélelmet nem kell legyőzni. A félelem mutatja meg, hogy hol a határ.”

Hihetetlen, hogy két ember milyen gyorsan el tud távolodni egymástól, egyik napról a másikra.

“- El ne vessz nekem.❤️

- Ha elvesznék, megkeresel?❤️

- Ha elvesznél, megkereslek, és soha többé nem engedem el a kezedet.❤️”

Ha akarod, ha nem, számomra igenis különleges vagy.❤️

-És hogyan tovább?

-Nem tudom. Valami biztos lesz. Mindig van.

Szar érzés tudni hogy leszarnak az emberek. Nem érdeklik mi van velem, nem keresnek. Elvannak a maguk kis világában amibe többé már nem férek bele…

Én csak szeretnék végre szeretve lenni. Ez olyan nagy kérés?!

Különbség

Mert van különbség aközött, aki meg akar tartani téged, és aki mindent megtesz, hogy megtartson.

Egyedül fekszek a sötétben és nem látok fényt.

Semmit sem érzek, mégis mindent. Ez megnyugtat és egyben feldühít.

-Mi ez ha nem paradoxon?

Meg van az az érzés amikor inkább nem mondod mi a baj, csak lenyeled mert nem akarsz veszekedni, nem akarod elveszíteni és inkább csak tűrsz?

-Nekem is.

Ha tudnám milyen a biztonság igazából kevesebbszer omlottam volna rossz karokba.

Elfáradtam

Elfáradtam oké?! Besokaltam. Én mindenki baját végig hallgatom. De az enyémet ki hallgatja meg? Senki.

Egyik pillanatban mindent érzek egyszerre, aztán pedig csak végtelen ürességet.

múzeum vagyok tele műalkotásokkal de te csukva tartottad a szemed

-rupi kaur

azt érdemes megtartani aki nem engedne el

“Kibírhatatlan!” mondjuk - és kibírjuk

Kezd elegem lenni abból hogy nekem mindig fontosabbak az emberek

-én meg le vagyok szarva

Akiben egyszer csalódsz, abban máskor is fogsz.

-csak akkor már nem fáj annyira

A boldogtalan ember mindig hibásnak érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.