Semmit sem érzek, mégis mindent. Ez megnyugtat és egyben feldühít.

-Mi ez ha nem paradoxon?

Meg van az az érzés amikor inkább nem mondod mi a baj, csak lenyeled mert nem akarsz veszekedni, nem akarod elveszíteni és inkább csak tűrsz?

-Nekem is.

Ha tudnám milyen a biztonság igazából kevesebbszer omlottam volna rossz karokba.

Elfáradtam

Elfáradtam oké?! Besokaltam. Én mindenki baját végig hallgatom. De az enyémet ki hallgatja meg? Senki.

Egyik pillanatban mindent érzek egyszerre, aztán pedig csak végtelen ürességet.

múzeum vagyok tele műalkotásokkal de te csukva tartottad a szemed

-rupi kaur

azt érdemes megtartani aki nem engedne el

“Kibírhatatlan!” mondjuk - és kibírjuk

Kezd elegem lenni abból hogy nekem mindig fontosabbak az emberek

-én meg le vagyok szarva

Akiben egyszer csalódsz, abban máskor is fogsz.

-csak akkor már nem fáj annyira

Az életben van szomorúság, szar kedv, szar nap de mindig elmúlik. Most is el fog múlni, csak idő kérdése. Légy türelmes magaddal!

Miért maradna velem bárki is, ha van más választása…?

Azt hisszük, ismerünk valakit, majd történik valami, és minden örökre megváltozik.

Kifogytam a szavakból.

Kifogytam a könnyekből.

Kifogytam az érzésekből.

Kifogytam mindenből.

-üres vagyok.

Ordítanak a gondolataim és nem hagynak aludni.

Hiba

hogy keveset kapok és túl sokat adok