Csókot lehelnék már újra az ajkadra…

Csak most váltunkel,de már hiányzol…

Virágmag

Egyszer csak elmentél,

Megmondták hogy vissza jössz még.

Egy hónap nélküled,

“Hát akkor ég veled!”

S, tudtam mikor elengedem,

-Ez történt télen,-

Akkor kezdünk el újra beszélni szépen,

Megint elvarázsolt a szemed mint, régen,

Kettőnk közötti kapcsolat, mint a különleges virágmag,

Mindig kihajt s, habár néha megfagy de, sosem el nem hervad.

~2018.04.05.

“így szeretlek, úgy szeretlek

jaj bogaram, virágszálam

ezt szeretem, azt szeretem”

hát nem mindegy? hát nem érted?

érzek tőled valamit, ebben a kibaszott életben

Ezek a szemek, látták már a legszörnyűbb dolgokat. Ez a test érezte már a bántalmazás minden formáját. Ez a lélek számtalanszor összeomlott. Ez a bőr volt már saját kezének áldozata. Ennek az angyalnak senki se vette észre a szárnyait.

Mennyi fiatal lélek, és mennyi fájdalommal teli mosoly

Annyira értékesek vagytok.

Te vagy a drog, és én a szerelmed függője.

A zene az egyetlen dolog, ami megtartja bennem a békét, amikor darabokra hullok.

Ma este angyalok hullanak az égből.

A küzdés én magam vagyok, nem ez az élet.

Üzenem azoknak, akik készülnek szétbaszni egy kapcsolatot: Ne harcolj az érzések ellen ribanc.

A szerelem fáj, és tudom hogy van egy pár sebed.

Együtt felnőni, felnőtté válni a szerelmeddel, a legszebb tudat amiben élhetsz.

És mégis,

Nem tudhatod, hogy hány ember sírt át egy éjszakát miattad.

Melyik volt az a szó vagy mondat ami nyomot hagyott benne,

És hogy mi volt az a tetted, ami megváltoztatta.

Én csak el akarlak felejteni,

Próbállak kizárni a kibaszott életemből.

Miért beszélek így?

Kérdezd magadat

Megérdemled, hogy így bánjak veled?

Annyiszor megbántottál, de közben rájöttem, hogy egészen szeretem a fájdalmat.

Csak egy érzelem volt,

Az érzelmek elmúlnak.

Gyere kicsim, bizonyítsuk be a sok kételkedő embernek, hogy mi igenis az a pár vagyunk, akiknek a története sosem ér véget.

Gyere vissza nézd meg mennyit változtam