#sötét
Világos rosszullét,
Én a sötétben virágzom,
Magányt szül a boldogtalan.
Ketrec a kitaszított madárban,
Szíve magában,
Egyedül repülni felesleges.
Világtól való rosszullét,
A legszebbek sötétben virágoznak,
Magányban ülve boldogan.
Néha, nem akarok mást csak elaludni, és nem felébredni.
Mi lenne ha idén halottak napján
már én is halott lennék? Kijönnél-e
hozzám a sötét temetőbe akkor,
ahol a fagyos föld takarja testem?
És könnyes szemmel néznél-e a sírra
mely örökre elrejt előled engem?
Hoznál-e virágot, mondjuk nárciszt?
Hogy fejfámra azt lobogóul akaszd
És én feljöjjek érte a síri világból
Akkor, mikor te már nem látod azt.
Mi lenne ha idén halottak napján
együtt mennénk ki a temetőbe?
Csak te a föld felett sétálnál, míg én
Egy általad ásott sötét gödörben.
úgy fogalmazott, ha elveszítene engem, kihunyna az életéből a fény
de anya, szerinted tudott valami fényes növekedni a sötétségből?
Te jól tudod, a költő sose lódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
József Attila
~az életem egy részén sokszor szárnyra kapok, majd van, ami visszahúz, s ismét a poklok karjában találom magam. Nem ölel, nem segít senki. Mindössze a magány társaságával karöltve és néhány meggyújtott gyertya.
Ha kérdezik ki vagyok, s egyetlen hibámat,
érted e majd hevesen dobogó szívem titkát?
Talán utoljára még láthatnám,
hogyan változik meg szemedben a fény,
mikor kimondom:
Ezer angyalt utasítottam el a Mennyben,
hogy táncolhassak az Ördöggel a Pokolban.
