#sötétben

Néha, nem akarok mást csak elaludni, és nem felébredni.

Olyan mintha a csend kiáltana, a sötétség körül ölel, fojtogat.

Nem számít mi történik, csak egyetlen dolog biztos szamámomra, a magány.

Van egy rohadt nehéz súly a mellkasomon, vállamon. Úgy érzem bármelyik pillanatban összenyomhat. Néha eszembe jut egy emlék, fel-fel villan akár egy kis fény. Az pedig az arcod, mintha azt üzenné ne adjam fel….De nem tudom képes vagyok- e rá.

Nem fogsz félni többet a sötétségtől ha, már te magad vagy az..

Mert a napraforgó is szomorú, amikor este eltűnik a szerelme.

De ő legalább tudja, hogy másnap vissza jön és nem hagyja egyedül.

Ez nem olyan fáradtság amit ki lehet aludni