#boldogsg
20:35
Rohadj meg
kicsit ez most fájt
pont tőled
pont most
és én most megint nem értek belőled semmit.
látod, mindig ez van
te újra megjátszod, hogy érdekellek
én pedig megjátszás nélkül mindig szerelmes leszek beléd
csak hívj fel
mert hallani szeretném
ahogy beszélsz
hozzám
lehet az bármi,
csak had tudjam,
hogy még mindíg van valami
amit tudunk egymásnak mondani.
és te lehetsz bármilyen jóindulatú,
ha ezt az ő lelkük nem tudja befogadni.
elmentél.
köszönés nélkül itt hagytál szenvedni.
mindig itt hagysz szenvedni.
igazabol
ha te mást választasz
akkor nem az fog fájni, hogy
nem lehetek a tiéd,
hanem, hogy lehettem volna én is.
és én mégsem lettem az sose.
a lelkem egy roncs
és hiányzik
hogy régen mindig
mosolyogtunk ha rám néztél
és én még mindig mosolygok néha
de már sosem azért mert te rám nézel
65.
és ismét itt vagyunk.
te megint kicsit közelebb engedtél magadhoz,
de éppen csak annyira,
hogy még mindig nem tudok
biztos lenni benned.
8.
írhatnék rengeteg sort rólad,
hogy mennyire szeretlek,
de ennyi pont elég.
akkor most várjuk hogy leteljen az idő
anélkül hogy beszélnénk egymással.
az egész arról szól,
hogy mennyire fogsz hiányozni most.
meddig tudok arra várni vajon
hogy több legyen belőlünk
mint néhány odavetett pillantás
és pár óvatos félmosoly
kedves fiú, aki rengeteget szórakozott már az érzéseimmel,
remélem tudod,
hogy én bármikor tudtalak volna annyira szeretni,
mint amennyire te elhitteted velem mindíg, de mégsem tetted soha.
fájt.
minden egyes apró kis sejtnek a testemben fájt belegondolni abba, hogy te valaki mást szeretsz.
elengedlek
*magam miatt
mert már nem tudok
ennyi ideig
reménykedni valamiben
hiába.*
túl lenni rajtad.
