#elmentél
Nem tudom szavakba foglalni, hogy milyen érzés volt mikor elmentél, de tudom, hogy a mai napig hatással van és meghatározza az életemet, hogy nem vagy itt velem.
Fulladoztunk az óceánba amit a szavaid okozta sebekből folyó vér hozott létre. Az óceánban, mely a darabokra tört szívem maradványa. Ketten voltunk. Azt hittem ezen is átsegítesz, hogy együtt leszünk, hogy túléljük ezt. Te túlélted. És én egyedül fulldoklom.
Mikor elmentél nem sok mindent hagytál.
Maradt a zűr, bennem az űr
És mindezeken felül a keserű öntudat és felismerés.
Mindenben van valami.
Te voltál a minden és maradt a valami.
Az a maréknyi semmi.
Néhány kósza hajszál a régi díszpárnába fűződve.
De nem több.
Ennyi maradt belőled.
De ki vagyok én, hogy elutasítsam a változást?
Hisz te könnyen vetted.
Minden új.
Elengedem a kezed.
Itt az időm.
Ég veled.
Van aki lelép, van aki marad, de azt nem gondoltam volna hogy te is lelépsz..
Egy percben benne volt minden
Minden amit magamban tartottam
Mikor karjaidba hajlottam
Egy perc alatt elmentél
Még csak meg sem kérdeztél
Elmentél, gyorsan, ahogy érkeztél
Csak egy perccel tovább
Maradj még bennem
Engedj mennem
Engedj mennem….
Ne mondd, hogy finish
Kész, vége mindennek
Adj még esélyt az éjjelnek
(N)Engedj (el)mennem…
Azt mondtad, hogy ha szükségem van rád itt leszel… Hát most kurvára szükségem lenne rád, de te voltál az első aki elmenekült, mikor rosszra fordultak a dolgok.
Én nem tudom elhinni, hogy lehetsz ilyen jól most, hogy elmentem..
Mert a napraforgó is szomorú, amikor este eltűnik a szerelme.
De ő legalább tudja, hogy másnap vissza jön és nem hagyja egyedül.
Amióta elmentél,
Nem ragyognak csillagok az égen,
Mintha magaddal vitted volna
Az összes fényt a világból.
Nem maradt más, csak sötétség
Körülöttem
És bennem.
elmentél.
köszönés nélkül itt hagytál szenvedni.
mindig itt hagysz szenvedni.
