#szomorkas
Nem szeretek egyedül lenni, még magamnak is túl sok vagyok.
Félek.
Félek igazán jól érezni magam. Félek túl sokat adni magamból (az érdektelen) embereknek, ugyanakkor fáj, hogy senki nem ismer igazán. Félek szerelmes lenni, de mint mindenki, én is vágyom arra, hogy valaki a hibáimmal együtt szeressen.
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
-Kovács Ákos
́ …
, ̀ ̀ .
Belefáradtam a próbálkozásba. Elegem van abból, hogy mindig csak nekem fontos, mindig csak én teperjek. Végeztem. Aki menni akar, azt el fogom engedni egy szemrebbenés nélkül. Mert már nem érdekel többé.
S most mondhatnátok, hogy önzően gondolkozom. Hogy egy kapcsolat mindig két emberen áll. De itt mindig én vagyok, akinek fontosabb a másik. Nekik, mintha mindegy lenne. Mert valójában mindegy is. Csak akkor vagyok jó, ha épp unatkoznak vagy nincs más a képben.
Magamnak ennél többet érek. És nem érdekel, ha egyedül is maradok, legyen az családtag, barát, szerelem.
Mert inkább vagyok egyedül, magányosan, minthogy valaki b) terve legyek.
Ez van…
Ilyen az élet,
minden mulandó.
“Ne aggódj miattam… Nem, én nem leszek öngyilkos”
Zene nélkül nem nagyon van értelme bármit is csinálni.
kicsit ez most fájt
pont tőled
pont most
és én most megint nem értek belőled semmit.
látod, mindig ez van
te újra megjátszod, hogy érdekellek
én pedig megjátszás nélkül mindig szerelmes leszek beléd
csak hívj fel
mert hallani szeretném
ahogy beszélsz
hozzám
lehet az bármi,
csak had tudjam,
hogy még mindíg van valami
amit tudunk egymásnak mondani.
és te lehetsz bármilyen jóindulatú,
ha ezt az ő lelkük nem tudja befogadni.
elmentél.
köszönés nélkül itt hagytál szenvedni.
mindig itt hagysz szenvedni.
a lelkem egy roncs
mondd
akartál te valaha,
engem szeretni?
mi lettvelem?
mi lett azzal, hogy én?
szomorú vagyok.
65.
és ismét itt vagyunk.
te megint kicsit közelebb engedtél magadhoz,
de éppen csak annyira,
hogy még mindig nem tudok
biztos lenni benned.
8.
írhatnék rengeteg sort rólad,
hogy mennyire szeretlek,
de ennyi pont elég.
akkor most várjuk hogy leteljen az idő
anélkül hogy beszélnénk egymással.
az egész arról szól,
hogy mennyire fogsz hiányozni most.
meddig tudok arra várni vajon
hogy több legyen belőlünk
mint néhány odavetett pillantás
és pár óvatos félmosoly
kedves fiú, aki rengeteget szórakozott már az érzéseimmel,
remélem tudod,
hogy én bármikor tudtalak volna annyira szeretni,
mint amennyire te elhitteted velem mindíg, de mégsem tetted soha.
fájt.
minden egyes apró kis sejtnek a testemben fájt belegondolni abba, hogy te valaki mást szeretsz.
elengedlek
*magam miatt
mert már nem tudok
ennyi ideig
reménykedni valamiben
hiába.*
túl lenni rajtad.