#nagyon nehéz
Tudom hogy csak te is meg akarsz szabadulni tőlem mint mindenki más. Tudom hogy túl nehéz eset vagyok. Sajnálom…
Amúgy tök vicces az, hogy elcseszetten is képes vagy szeretni engem. Biztos nehéz lehet neked velem. Sajnálom.
A telefonomat nézem de pont te nem írsz úgy utálom!
Olyan világban élni, ahol holmi számok határozzák meg, hogy mennyire érzheted jól magad a saját bőrödben.
Gyűlöllek…
Tönkretettél…
Minden döntés, amit önmagam boldogságáért teszek, bűntudattal tölt el
Te tetted ezt velem
Az utolsó reményem az volt, hogy legalább te meghallod majd a néma segélykiáltást. De mikor olyan könnyen hittél egy hamis mosolynak tudtam, tudtam, hogy magamra maradtam…
A tükör azt mutatta, amit mindig is utáltam.
A testemet…
Utálom ezt a bizonytalanságot!
i’m exhausted..
To the Bone
Basszus, annyira sajnálom!
Szereted nem? Mond el neki! Mert ha nem teszed, majd más megteszi helyetted. Várunk a rohadt megfelelő alkalomra vagy hogy majd ő lép. De nincs olyan, hogy megfelelő alkalom. Mikor volt arra megfelelő alkalom, hogy a legféltettebb titkodat egy másik személy elé tárd? Soha. Ne várd. És mégis…annyi de annyi elszalasztott alkalom. Annyiszor sírtam magam álomba, miközben lepergett a szemem előtt, hogy mi lett volna ha… És annyira utálom, hogy nincs bátorságom megtenni. Annyival könnyebb lenne, ha nem félnénk ennyire a választol!
Dehogy léptem túl. Talán sosem fogok. De már nem halok bele, ha nélkülem boldognak látlak.
Egyike vagy az életem legnehezebb pillanatainak.
A világ legnehezebb dolga úgy tenni, mintha nem érdekelne.
A vonzalom akkor vonzalom, ha képtelen vagy elmagyarázni az érzést, bármennyire is szeretnéd.
-Meryem McLoad
Drága Nagymamám!
Tudom, hogy elfáradtál, s fáj már minden egyes porcikád. Meguntad a harcot az idővel, s feladtad. Fáj, iszonyatosan fáj, de ha neked ettől jobb lesz és nem fog már fájni mindened, menj. Menj és szállj az angyalokkal magasba. Megígérem neked büszke leszel rám. Meglátod majd, vitte valamire a te unokád. Ha majd felnézek az égre s látom a napot ragyogni, az arcod fog először bevillani.
Drága Nagymamám! Úgy érzem tényleg ideje búcsúzni már. Kérlek néha majd figyelj rám. Ha látod, hogy rossz útra vezet az élet, ne félj, bízz bennem, megoldom tényleg. Ha könnyes szemem látod majd, ne félj, jól vagyok csak a hiányod marcangol.
Drága Nagymamám! Emlékszel mennyit meséltem neked az álmaimról? Végig csinálom az utat az oklevélig, csakhogy tudjam majd mondani; Látod Mama? Megcsinálta a te unokád!
Drága Nagymamám! Elsuhantak az évek a fejünk felett. Tegnap még egy éretlen kislány ült az asztalodnál, ma már egy érett nő áll az ágyadnál.
Drága Nagymamám! Tényleg itt a búcsú már! Hunyd le szép szemed, ne félj én maradok melletted. Ott leszek mikor az angyalok haza visznek!
El tudom képzelni milyen erősnek látszom kívülről, de ők nem, hogy mennyire össze vagyok törve legbelül…
Ennek sírás lesz a vége
barátság extrákkal- ezzel csak az a baj, hogy az extrák közé, nem tartoznak érzelmek.
