#fajdalom

LIVE

Már a gondolattól is félek, hogy egyszer elveszíthetlek…

Mosoly mögé rejtett mérhetetlen fájdalom…

Reménykedni jó dolog, mégis a legfájóbb érzés tud lenni.

vannak napok amikor nem érzek semmit. most viszont, az utóbbiakban, hihetetlenül, kegyetlenül fáj.

ambivalens

én tényleg próbálkozom, de egyszerűen már nem megy. elvesztettem az életem felett az irányítást és már nem tudok mást tenni csak sodródom az árral, lesz ami lesz. ez az egész teljesen felemészt belülről. tehetetlen vagyok. mindent érzek egyszerre és közben semmit sem. olyan mintha a mellkasomat folyamatosan nyomná le valami, de néha nem sikerül, mert tele van. elengedtem mindent, de stresszelek. sírnék, de már az sem megy. üres vagyok, mégis tele. fiatal, mégis szomorú.

összeomlás


Szerintem néha elfelejtek levegőt venni. Csak ülök a sötétben, a fülemben a fülhallgatóm, a zene maxon szól, a gondolataim cikáznak, a könnyeim először csak egyesével elszórtan csordogálnak majd ez olyan mélyről feltörő halk zokogásba torkollik, hogy a szobámban villogó fények mind elmosódnak. Alig kapok levegőt, a szívem zakatol, elszédülök és félek hogy el is ájulok lassan. Félelmetes ez az állapot, mert tudom hogy ez a kétségbeesés, düh, fájdalom, gyász, üresség felszínre törése. És őszintén? Úgy érzem lassan felemészt.

- Tudtad, hogy amikor két

ember küzd egymással, az azt

jelenti, hogy igazából még

mindig fontosak egymásnak?


/Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem/

Megtanultam már, hogy a lelki fájdalom nem fog el múllani sohasem…

loading