#onbizalomhiany
202. Talán csak meguntam azt kérdezni magamtól vajon mit rontottam el az helyett, hogy azt kérdezném miért alakítottad így a dolgokat.
200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.
184.utalhatod magad amennyire akarod de végük aki mindig melletted lesz az te magad vagy.
182. Srácok, lányok attól, hogy utáljátok magatokat megvaltozik bármi is? Fogadjátok el hogy igen ez van ez dobta a gép így nézel ki. Mert lehet utalni és szeretni ami van de ettől nem fog megvaltozni a kinézeted. Ne utald magad olyan miatt amiről nem tehetsz. Szeresd magad és ne légy saját magad legnagyobb ellensége.
179. Van egy régi japán legenda ami szerint annak az arcát viseled akit az előző életedben legjobban szerettél. Szóval ha legközelebb a tükörbe nézel gondolj erre.
Rózsaszín köd
Az elején, amikor a rózsaszín köd leszállt reánk,
Tudtam, hogy eltűnhet, de nem tudtam miért és mikor.
Nem is gondoltam rá, hiszen, ha benne vagyunk miért is gondolnék arra, hogy mi lesz, ha nem lesz már többé.
Ahogy telt az idő, a rózsaszín köd játszadozni kezdett.
Egyszer teljesen eltűnt, aztán újult erővel szakadt ránk, olyan volt, mint a viharos nyár.
Próbáltam lennt tartani, folyton magunk köré képzeltem, de feladta a játszadozást.
Egyszercsak halványulni kezdett körülöttünk és nem hagyta abba.
Az erős rózsaszín most aligha baby pink-ben pompázik.
Nem tudom már lennt tartani úgy érzem, száll fel, miközben mi lennt maradtunk.
A rózsaszín ködünket, felváltotta a fehér, sűrű, átláthatatlan köd, amit nem mi irányítunk,
Ő minket, bármit is szeretnénk nem tudjuk már befolyásolni.
Elmúlik sajnos a mi varázsunk is, akárhogy is kapálózunk.
Mert tudod sokkal jobban szerettelek annál, mint amennyit megérdemeltél.
“de nem tagadom mostanában sodródom az árral”
Szeretethiány…
Törődés hiány…
Önbizalom hiány…
Reblog, ha legalább az egyik stimmel.
“I’m feeling so tired
Really falling apart”
Please let me die finally
I’m so tired
Don’t fall in love
It’ll only hurt you
Ne gyere közel hozzám. Attól félek, hogy téged is tönkreteszlek, ahogyan mindenki mást akit szeretek.
Néha csak eszembe jut, mi lenne, ha már nem volnék itt. Főleg, amikor nincs mellettem senki, hiszen szeretek egyedül lenni, de nem bírom a magányt. A kettő egyáltalán nem ugyanaz.
