#gondolkodom
210. Szeretnék veled az esőben táncolni.
207. Fura, hogy azok akik egykor a mindennapi életünk fontos részei voltak már köszönés nélkül mennek el mellettünk az utcán
206. Utálom, hogy szeretlek.
Utálom, hogy elalvas előtt te vagy az utolsó gondolatom és reggel az első mikor felelek. Utálom, hogy folyton ott jarkalsz az álmaimban és ott szeretsz szemtől szembe pedig nem.
Utálom, hogy semmibe veszed az erőfeszítésemet.
Utálom, hogy csak unalomuzonek használsz.
Utálom, hogy folyton elultetted bennem a remény magjait, hogy majd később rá eltipord.
Utálom ahogy rám mosolyogsz és nevetsz a vicceimen.
Utálom hogy olyan könnyen megnyilsz, hogy azt hiszem fontos vagyok neked ezért osztás meg annyi mindent velem.
Utálom, hogy csak játszol velem és ennek tudatában is ugyan úgy szeretlek.
Utálom ha meglatok egy boldog párt mindig az jut eszembe, hogy milyen lenne ha mi is ilyenek lennénk.
Utálom hogy félreérthető dolgokat mondasz.
Utálom ahogy olelsz ahogy simogatod a kezem mert neked ez csak egy játék.
A legjobban viszont azt utalom, hogy bármit csinalhatnék, de te nem visszonoznád az érzéseimet.
205. Annyira tudnálak szeretni ha hagynád!
203.Mondd szerettél már úgy valakit, hogy nem szabadott volna?
202. Talán csak meguntam azt kérdezni magamtól vajon mit rontottam el az helyett, hogy azt kérdezném miért alakítottad így a dolgokat.
201. Vajon végleg beleragadtam ebbe a havercsaj szerepbe?
200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.
199. Majd akkor lesz barátom amikor a srác képes lesz annyit tenni értem mint én érte.
197. Még mindig a te üzeneted várom…
196. Azt hittem hogy te leszel az a valaki akiért reggelente kinyitom a szemem és éjjel mielőtt álom jön rá az utolsó gondoltam. De nyugi már rajottem mekkorát tevedtem hogy te is csak arra mész mint a többi.
195. Utalom hogy idővel mindenki elhagy. Utalom ezt az egész helyzetet. Utalom azt hogy mindig minden a legszarabbul alakul. Utalom hogy nincs kire támaszkodni a nehéz időkben mert egy idő mindenki ott hagy a legszarabb időszakában. Utalom magamat is mégis nap mint nap kamu mosollyal az arcomon előadom hogy minden rendben. Mert ha valaki túl erősen megkopogtatja az üveget félek tőle hogy szettorik és onnan nem állok fel.
194. Utalom ezt a szart amit egyesek életnek csufolnak
193. Azt ígérted mindig mellettem leszel. Mondd mégis miért vagyok most egyedül?
192. Legyél magadra büszke hogy ennyi lányt hulyitesz de engem most vesztettél el engem aki csakis veled akart lenni és boldoggá tenni téged. Úgyhogy bekaphatod te jártál szarul.
191. Szükségem lett volna egy karra ami elkap mikor zuhanni kezdtem.
189. Mindig legyél kedves. Sosem tudhatod milyen jól tud esni a másiknak akár csak egy kedves szó.
185. Szeretnék valakit akivel a csillagos eget nézem.
181. Nem azért kezdtem el tumblrizni mert annyira jól fogalmazok hogy ezt mindenkinek latnia kelljen vagy hasonló hanem mert nem volt kinek kiontenem a lelkem.
179. Van egy régi japán legenda ami szerint annak az arcát viseled akit az előző életedben legjobban szerettél. Szóval ha legközelebb a tükörbe nézel gondolj erre.
Csajos merengés
Miután meghalunk az életünk nem lesz más, mint egy kötőjel két évszám között.
De én azt hiszem, hogy abban a kötőjelben minden benne lesz. Benne lesz az a temérdek mennyiségű szeretet, amit adtál és kaptál, benne lesz az a sok meggondolatlan tett, amit bár hibának neveztél de fontos része volt az életednek. Benne lesz az a sok kalad, amit a barátaiddal átéltél, a sok fáradság, amit a tanulásba, munkába fektettél. Benne lesz a sok önfeledt nevetés, az az igazi, mindent elsöprő őszinte nevetés, és benne lesz a sok apró mosoly, amit számodra fontos emberek csaltak az arcodra. Benne lesz a sok dal, zeneszöveg amíg mosolyogva, sírva, hangosan énekelve vagy csak magadban dúdolva ismételgettél. Az a sok takarítás közbeni “magánkoncert”, a zuhany alatt elhangzó dalok, a tükörrel való kiabálás, hogy: “mégis miért nem lehet nekem is tökéletes alakom?”, a ruha boltban eltöltött órák, hogy megtaláld a tökéletes holmit (persze hogy az lesz amit elsőnek felprobáltál, de biztosra kell menni!), az érzés, amikor csajos nap alkalmából megcsináltatod a körmeid és folyton a kezedre pillantasz, a sok pletyizés, barátnős kávézás, a sok srác, aki levett a lábadról és a srác akivel megöregedtél. Benne lesz a sok hosszú telefonbeszélgetés, az éjjeli chatelések, a szerelmes üzenetek. A rengeteg veszekedés a szüleiddel, a srácok akik összetörték a szívedet, a sok “én megmondtam”, az átsírt éjszakák, a rengeteg csalódás, hamis barátok, a szakítások, a szakítás utáni frizura váltás, a sok mű mosoly, a sok csoki a nehéz napokon, a kedvenc előadód, a sorozatok, a napló bejegyzések, az Instagram és Facebook posztok, a Tumblr esti gondolatok, egy átbeszélt éjszaka után délig alvás, a sok pulcsi amit a fiúktól kaptál, és A GYŰRŰ, amit A bizonyos fiútól kaptál. A hercegnő ruhák kiskorodban és a menyasszonyi ruhád. Az egész házas életed, a gyerekek, az öregség. Minden benne lesz. Minden. Mert habár az csak egy kötőjel, aki ismert, tudni fogja, hogy az nem csak egy egyszerű kötőjel. Az vagy te. Az életed. Tegyél róla, hogy emlékezetes legyen az a kötőjel!
Utálom a reményt…Az emberekbe mégis mintha ösztönösen benne lenne az örök feltételezés, hogy majd a helyzetünk jó irányba fog változni. Aztán arcul csap a valóság, és csak még jobban fog fájni, mert becsaptuk magunkat.
Késő este a legrosszabb nekem, a legrosszabbat hozza ki belőlem…
Mennyire szánalmas vagyok. Késő éjjel sétálok haza a telihold fényénél, és én csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak ketten sétálnánk….
BELEFÁRADTAM hogy mindig azon gondolkozok hogy vajon szerethető ember vagyok-e. Vagy olyasvalaki akit senki se szeret….
Megvan az a pillanat amikor rá jössz arra, hogy inkább ne tudtad volna meg… Inkább éltél volna egy álom világba ami számodra kedvező, minthogy élj a szomorú igazságban…
Néha a legőszintébb dolgok fájnak a legjobban, és ezt el kell fogadnunk.
