#karantén
Ahogy a napok telnek,egyre inkább érzem a hiányod.
~ karanténi gondolatok
Idő csökkenés
A percek, másodpercé zsugorodnak. Az órák, csak percek a szemembe. Egy nap, már csak pár homályos óraként él. És ez így-így tovább… Amíg nem nyomja össze az idő az elmúlt két évemet egy hosszú, maszatos pillanattá.
Láttam ma egy holttestet a sínek
mellett feküdni. Ott, ahol annyiszor
elgondolkodtam rajtad. És majdnem
rajtam is keresztülgázolt egy-egy
kora reggeli sötétzöld hév vonat.
Ott feküdt egy fekete hullazsákkal
letakarva. Nem láttam az arcát.
Akár én is lehetnék. Akár te is.
És egy farkaskutya egész éjjel
ugatott az ablakunk alatt. Ő már
biztosan tudta, hogy valami nincsen
Rendben. Valaminek végérvényesen
vége szakadt ezen az éjen. Egy
emberéletnek biztosan. És talán
valami másnak is. Mindennek. Mert
Akár én is lehetnék az. Akár te.
A gyermeki kacajod. A mosolyod. Mikor rám nézel és elnevetem magam. A szeretet a szemedben. A boldogság bennünk. És mi együtt, egymáshoz bújva. Otthon, a karjaidban.
2020.05.30.
Szemkontaktus.
11 pm
Csak feküdtem a félhomályban veled szemben, és csodáltam az arcod. A szemedet, a szempilláid, azt a tökéletes ajkadat.
És rájöttem hogy amit érzek, az igaz szerelem.
2020. november 14.
Az érintésed hiánya. Kikészülök tőle.
Szörnyen hiányzol…
-Szeretlek
Csak veled vagyok igazán boldog…
5. nap nélküled
Kiszáradt szám, csókodra vár…
4. Nap nélküled
Mulandó illatod a párnámon, ma még el tudok aludni….
#2 nap nélküled
Még magam előtt látom, ahogy mosolyogsz rám…
#1 nap nélküled
Még érzem a csókod az ajkamon…
Ez a karantén
megtanította hogy
eddig soha a
kurva életben
nem unatkoztam
igazából
Azt hittem megszakad a szívem ahogy fájdalmasan, de biztatóan mosolyogtál rám a lépcsőházban mielőtt elmentél
Azt hiszem ebben az időszakban új értelmet nyert az unalom és a magány fogalma
Úgy gondoltam, hogy a karanténhelyzet miatt lesz egy csomó időm, így rengeteg hasznos dolgot fogok itthon csinálni, ehelyett csak alszok és sorozatozok.
Miért nem lepődök meg? XD
Karantén óta csak még inkább hiányzol…
