#régen minden jobb volt
HOGY LEHET, HOGY MINDIG FIATALABBA FUTOK BELE?
Aha, szeretek ugyanabba a pocsolyába belesétállni :)
Rajtad se valami egyszerű túllépni
“(…) Mondani akartam volna valami szar motivációs szöveget h miért nem jó az önpusztítás a szerelem miatt, de aztán rájöttem, hogy én is ezt csinálom, csak más formában. Te dobozonként szívod a cigit, én meg majdnem minden hétvégén részegre iszom magam, és idegenek karjaiban kötök ki. Szóval megkíméllek az üres, felületes szavaktól inkább.”
— jozanodok-a-csokodbol
“Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!”
-Elefánt: Sokáig vártalak
Rózsaszín köd
Az elején, amikor a rózsaszín köd leszállt reánk,
Tudtam, hogy eltűnhet, de nem tudtam miért és mikor.
Nem is gondoltam rá, hiszen, ha benne vagyunk miért is gondolnék arra, hogy mi lesz, ha nem lesz már többé.
Ahogy telt az idő, a rózsaszín köd játszadozni kezdett.
Egyszer teljesen eltűnt, aztán újult erővel szakadt ránk, olyan volt, mint a viharos nyár.
Próbáltam lennt tartani, folyton magunk köré képzeltem, de feladta a játszadozást.
Egyszercsak halványulni kezdett körülöttünk és nem hagyta abba.
Az erős rózsaszín most aligha baby pink-ben pompázik.
Nem tudom már lennt tartani úgy érzem, száll fel, miközben mi lennt maradtunk.
A rózsaszín ködünket, felváltotta a fehér, sűrű, átláthatatlan köd, amit nem mi irányítunk,
Ő minket, bármit is szeretnénk nem tudjuk már befolyásolni.
Elmúlik sajnos a mi varázsunk is, akárhogy is kapálózunk.
-Nagyon tisztellek, amiért bele mertél vágni és végig kibírtad ezt a sok fájdalmat.
-Ha már belekezdtem muszáj volt végig csinálnom…
Annyira jó lenne néha kiszakadni az életemből.
Mert tudod sokkal jobban szerettelek annál, mint amennyit megérdemeltél.
“de nem tagadom mostanában sodródom az árral”
Régi képek
Amikor ránézek egy régi képre,
boldog leszek, mert teli vagyok élményekkel, emlékekkel, az akkori boldog, vidám hangulat fog el,
de szomorú is leszek egyben, mert tudom hogy azóta minden teljesen megváltozott, és már sosem lesz ugyan olyan.
Az élet, a hibáink és a megbánásaink ismétlődése.
Kérlek ne sírj. Minden rendben.
„Mi jöhet még? Nem nézett többé széjjel, egy rögeszmét ölelt meg akkor éjjel.”
-Miért rágod a körmöd?
-Áh, csak egy rossz szokás.- válaszoltam, de ez nem volt igaz. Én a félelem miatt rágom a körmöm. Félek, mert néha rám tör a gondolat, hogy csak úgy egy autó elé ugorjak. És félek, hogy megteszem.
Megtanultunk hazudni
A mocskot rólunk soha
Senki nem fogja lemosni
Mert az élet mostoha
S ha majd újra látni foglak
S már nem emlékszem rád
S arra, hogy milyen szépek voltak
Együtt a szám és a szád,
Akkor kérlek taníts meg újra
Hogyan kell hazudni neked
S tudom, hogy furcsa
De azt mondom jó volt veled.
“Mindig a próba, mindig a bukás.. Sebaj. Kezdd újra, bukj újra. Bukj jobban.”
“Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztegetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.”
Janikovszky Éva-Kire ütött ez a gyerek?
Valaki.
Aki megdicsér, és bíztat, és félt és szeret.
Bárki.
Aki megért és aki gondoskodik,és aki vigyáz rám.
Néha.
Tanít, és óva int, és segít.
Akármikor.
Ott van, és ad, és kér.
Bárhogyan.
Megölel, és örül, és sír.
Valaki aki végre megért.
Mondatok amelyeket 2-3 év is kevés volt kiheverni.
Szavak amiknek nem éreztük mekkora súlya van.
Mozdulatok,amik örökre belénk égtek.
Kérdések amelyekre sose kaptunk igazi választ.
Kérdések amiket sose tehetünk fel.
Viccek, amik komolyan hangzottak.
Az a rengeteg műmosoly.
Amikor a “Mi a baj?” kérdésre bőven elég volt annyi válasz, hogy semmi.
Amikor a viccből veszekedés fajult.
Mikor nem voltunk tekintettel egymás érzéseire gondolataira.
Néha nem tiszteltük eléggé egymás barátait.
Beszólások amiket sose gondoltunk komolyan.
Könnyes szemmel belépni az osztályterembe, majd könnyes szemmel kilépni onnan.
Amikor a nem mondom el senkinek-ből, sokszor le screenelt beszélgetés lett.
A felefele nyal, lefele tapos mondás mindig igaz marad.
A sokszor felajánlott “Én majd segítek” - ből csak az maradt ami. Egy mondat.
Egy “Bocsi”-val elintézett be nem tartott ígéretek.
Magyarázatra váró tettek.
Mások és néha saját magunk kritizálása.
Ok nélküli sértegetések.
Amikor próbáltunk láthatatlanok lenni, de csak átlátszók lettünk.
Amikor három embernek is egyes számba köszönnek..
Amikor már nem kapunk második esélyt..
