#magánélet

Mikor még szerettél

Kemény idők jártak felettünk.

Vihar, vihar után csapdosta,

már így is megtört lelkünk.

Könnyeit hullatta a Hold minden éjjel,

Míg az Ördög jött felfele, egy szekéren.

Elbujtunk az Ördögelől,

Elbujtunk a fények elől.

Vártuk a sötétben tán a szebb jövőt.

Nem szabadott lássák, szerelmünk tisztaságát

A szemem csillogását, az ajkad csókosságát..

Eljött? Még nem.

Eljön? Nagyon remélem.

De tudom, én érzem, hogy vágysz rám minden éjjel…

S talán majd a jövő télen,

Hátha meghalunk kéz a kézben.

-igenpontaz

És az éjjel újra felhívott… váratlanul ért…azt mondta beszélni akar, majd letette:))

Az emberek teliben szarnak rám

Miért ábrándozok ilyen szép pillanatokról?

Hisz tudom, hogy úgyse lesz valóság…mégis reménykedem

Akkora egy idióta vagyok :))

Összeszorul a szívem és nem kapok levegőt, mikor meghallom a “mi dalunk”

Felszínre törnek az emlékek….

Azt akarom, hogy hiányozzak neki…De nagyon…