Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

-Kovács Ákos

A mosolya, a nevetése, az illata, az érintése…

valóra vált az álmom.

Éjszakai beszélgetések. Reggelig tartó bulik. Nap szárította haj.  Te és én.

2021 nyár. Kérlek ne érj véget soha…

Legalább álmaimban máshogy alakultak a dolgok.

Remélem, ez az egész csak egy rossz álom…

Örökké elvesztem az álmaimban, soha nem fogok már felkelni

Kiskoromban mindig azt hittem, hogy minden jó lesz. Azt gondoltam, hogy majd beteljesítem az álmaimat, vágyaimat…

Rá kellett jönnöm, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert az élet mindig keresztbe tesz…

Megtanultam, hogy nem érdemes álmokat kergetni, mert úgy sem válnak valóra…

Sosem leszek olyan, mint amilyennek elképzeltek a szüleim születésem előtt…

Sosem leszek elég mások számára…

Mindig csak egy gyerekkori álmot fogok kergetni…

Csak azt szeretném, hogy büszke legyél rám, Apa…

Nem vagyok jól, szükségem van rád

Néha az álmok valóra válnak, de többségben csak álmok maradnak.

Nem bírtam ki, hogy ne forduljak be az utcába abban reménykedve, hogy látomőt.

Ésláttam…

Miért ábrándozok ilyen szép pillanatokról?

Hisz tudom, hogy úgyse lesz valóság…mégis reménykedem

Akkora egy idióta vagyok :))

Van az az érzés mikor érzed, hogy dobog a szíved és csak ürességet érzel benne mert tudod hogy hiányzik onnan valami/valaki.

Azt akarom, hogy hiányozzak neki…De nagyon…