#saját gondolat
Ezt a felest az összes kétszínű, kiábrándító emberre iszom, akiket hátrahagyok 2019-ben. Ne feledjétek, undorítóak vagytok!
Nem szeretek egyedül lenni, még magamnak is túl sok vagyok.
Könyörgöm vedd már észre, hogy szükségem van rád!
Hiányzik
Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.
Ha nem írom ki magamból, akkor megfulladok.
Én mindent megtettem, de te feladtad s én egyedül lettem.
Olyan nagy kérés az, hogy ne a külsőm nézd, hanem a belsőm?
tudom, csúnya vagyok.
Célozgass anyukádnak otthon, nekem a szemembe mondd, ha valami bajod van velem, te szerencsétlen.
Nem attól félek, hogy egyedül maradok, hanem attól, hogy sohasem fog valaki viszontszeretni.
álmodom, mégis valós,
annak tűnhet,
annyira vágyom rá,
hogy összekeverem
a képzeletet a
valósággal.
Ha elmegyek
ne sírjatok, ha elmegyek,
ott voltam előttetek,
összetörve, szétesve,
és észre sem vettétek,
a szemetek előtt
mentem tönkre.
Nektek szól
kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.
Magányos utakon
egyedül járom az utamat,
nem kell társ, segítő, tanácsadó,
mindenki érdekből teszi,
ilyenek az emberek, ezért jobb
nekem magányosan.
Érdekbarátok
menekülök előletek,
kik fontosak vagytok nekem,
de én nektek nem,
így hát ezt teszem.
Apró jelek
nem veszi észre senki
a bajt, hogy szét
vagyok esve,
s nincs mellettem senki,
ki megmenthetne.
Árnyék
mindig velem van,
mégis egyedül érzem magam,
egy árnyék nem tud megölelni,
sem meghallgatni.
… #2
a szemeim vörösek,
több könny nem jön belőlük,
kezem piros a vértől,
melyet a szívemről töröltem le.
… #1
meddig játsszuk még ezt?
sem veled, sem nélküled,
szeretlek is meg nem is,
zavaros az egész,
mintha vihar lenne.
Pont annyira értelek, mint a kémiát
tehát semmennyire
Az baj, hogy rohadtul nem értek most semmit?
