Az egyetlen,amit szeretnék,az annyi,hogy mellettem legyél.

álmodom, mégis valós,
annak tűnhet,
annyira vágyom rá,
hogy összekeverem 
a képzeletet a
valósággal.

Iskola

Reggeli gyomorgörcs, kibeszélések, bántó szavak, leszidások… Mosdóban sírás, imádkozás, hogy legyen már vége…

azt szeretném

ha valaki

csak úgy

megölelne.

Azt hiszed vicces poénkodni a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel?

Mindenkinek értékelnie kellene azt, ha mentálisan egészséges.

Hé… Mondani akarok valamit: éjjel várlak majd. - mondta a depresszióm, amikor reggel elhagytam a szobámat.

Egyszer szeretném csak látni, hogy mások szomorúak, mert elveszíthetnek.

Ha elmegyek

ne sírjatok, ha elmegyek,
ott voltam előttetek,
összetörve, szétesve,
és észre sem vettétek,
a szemetek előtt
mentem tönkre.

Nektek szól

kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb 
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.

Magányos utakon

egyedül járom az utamat,
nem kell társ, segítő, tanácsadó,
mindenki érdekből teszi,
ilyenek az emberek, ezért jobb
nekem magányosan.

Érdekbarátok 

menekülök előletek,
kik fontosak vagytok nekem,
de én nektek nem,
így hát ezt teszem.

Apró jelek

nem veszi észre senki
a bajt, hogy szét
vagyok esve,
s nincs mellettem senki,
ki megmenthetne.

Árnyék

mindig velem van,
mégis egyedül érzem magam,
egy árnyék nem tud megölelni,
sem meghallgatni.

Majd én fogom a saját kezemet, s sírok a saját vállamon.

213. Nélküled minden olyan szürke és magányos. Úgy érzem egyedül vagyok és így is maradok. Minden uvegszilankkal amit belém véstél.

200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.

Képzelet

A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.

Büszke vagy arra, hogy vagyok Neked?

Tudod mi az én bajom?

Kurvára nincs hideg tej a müzlimhez

Nem tudja minden ember befoltozni azt a lyukat ami benned van…