hát ennek is vége lett,

egy korszak lezárult

Fáj

Fájó szívvel mondtam neked búcsút,

Tudom, hogy jobb lesz neked nélkülem.

Nem kell majd hallgatnod a nyafogásom.

Szembe néztünk az egymástól eltiltó szülőkkel, barátokkal,

De sajnos ők nyertek így el kell hogy váljanak az útjaink.

Szívemben örökre megmaradnak a közösen eltöltött percek, ölelések, csókok, nevetések.

Nem gondoltam volna hogy az lesz az utolsó …

Az utolsó alkalom hogy nálad voltam, az utolsó hogy a kezemet fogtad, az utolsó csókunk, az utolsó szerelmes pillantásod, ölelésed, puszid, az utolsó bunkó vicced amin, berágtam és kiengeszteltél, hogy akkor éreztem utoljára közelről a parfümöd illatát, hogy a hajadba túrtam…

Az utolsó alkalom hogy szerelmesekként búcsúztunk el egymástól.

Van aki lelép, van aki marad, de azt nem gondoltam volna hogy te is lelépsz..

A drogom voltál mindaddig amíg, le nem szoktattál magadról.

Nem fogsz félni többet a sötétségtől ha, már te magad vagy az..

Nem te voltál a hibás és a rossz…Ő volt egy idióta barom….

Én csak el akarlak felejteni,

Próbállak kizárni a kibaszott életemből.

Néha az okozza nekünk a legtöbb fájdalmat akit szeretünk.

Zárkózott személyiségem egyik legroszzabb velejárója, hogy igencsak kevés embert engedek közel magamhoz. Te mégis azon kevés személyek közt voltál, akit közel engedtem. Szerettelek, ó igen, igaz, tiszta szívből szerettelek. De végül be kellett látnom, hogy az irántad érzett szerelmem koránt sem elég egy kapcsolathoz. Két külön világ voltunk, én a tűz, te a jég. Lobbanékony természetem számtalan vitát okozott. Míg beláttam, vége van. Mi már nem leszünk egymás támasza, te külön utakra lépsz majd és megtalálod azt a bizonyos,, igazit “. Aki majd lángra lobbantja szíved, és elfeledteti veled, hogy mennyire rút ez a világ, mellette majd boldog leszel. Minden egyes porcikám tiltakozik, a szívem már darabokban, nem akarja, hogy elengedjelek. Ám ezúttal az agyam a döntéshozó, neked nélkülem a legjobb. Nem én vagyok az a személy, aki mellett igazán boldog vagy, aki mellett kitudsz teljesedni, bármennyire is szeretném. Ám ezek a sorok is csak azt bizonyítják, hogy mennyire is szeretlek. Nekem te voltál AZ a szerelem, amihez majd a többit fogom hasonlítani. Előtted is voltam szerelmes, bár téged megismerve rájöttem, hogy ezek mind csak futó kalandok voltak. Egyik sem volt hozzád fogható, egy ember sem lobbantotta lángra törékeny kis szívem, úgy ahogyan te tetted. Fáj, hogy mindez nem volt elég ahoz, hogy örökre magam melletted tudhassalak, és elbuktunk ebben a szerelemnek nevezett klisés dologban. De talán, majd egyszer az élet még keresztezi útjaink.

Akkora gyökér vagy, hogy növényt lehetne elnevezni rólad…

Annyi érzés kavarog még bennem veled kapcsolatban… Már 4 hónapja szakítottál velem. Még mindig nehéz nélküled… Még mindig szeretlek és még mindig hiányzol… Annyi kérdés van még bennem, de mind hiába. Próbáltam mindent megtenni érted, de ez neked nem volt elég. Úgy szerettelek ahogy csak tudtalak. Mindenemet odaadtam neked. Sokat bántottál, de hálás vagyok neked az együtt töltött időért. Megtanítottad hogyan kell szeretni és általad tapasztaltam meg először, hogy milyen igazán szeretve lenni. Még mindig sajnálom, hogy vége lett, mert teljes szívemből szerettelek. Sajnálom, hogy megváltoztál, elkallódtál és mész le a lejtőn a szakításunk óta… Remélem észbe kapsz és összeszeded magad. Bízom benne, hogy megbántad a döntésed és hiányzom legalább annyira, mint amennyire Te hiányzol nekem. Gáz vagy nem gáz, de szeretlek és a szívem mélyén valahol örökre szeretni is foglak.

“Tudom már, hogy megy ez. Rohansz a barátaidhoz, hogy elhagytál. Ők azt mondják, nem értik mit láttál bennem. Vársz pár hónapot, majd rájössz, hogy soha nem találsz jobbat nálam.”

Nem bírom felfogni, hogy vége lett…

A legboldogabb voltam melletted…

Azzal, hogy elveszítettelek, a másik felemet veszítettem el…

Kedves D!

Lenne pár dolog amit még leírnék “neked”! 1 hónapja lett vége mindennek, de még mindig van bennem pár gondolat. Érezni már nem érzek irántad semmit, mert elérted azt, hogy teljesen kiábránduljak belőled. Én mindvégig próbáltam mindent megtenni érted és próbáltalak a jó útra terelni. Odafigyeltem rád és türelmes voltam veled. Próbáltam tartani benned a lelket a sok családi problémád miatt. Ezek mellett szerettelek és próbáltam éreztetni veled azt, hogy mit érzek irántad. Törődtem veled. De ezek ellenére te sok mindenben hazudtál. Szinte mindenben. Sajnálom, hogy ennek így lett vége és azt is, hogy egyáltalán vége lett, mert én tényleg próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy ez az egész működjön köztünk. Nem utállak csak rosszul estek azok a dolgok amiket tettél, de ezen az egészen már rég túl vagyok. A történtek után is aggódom érted, mert egy olyan oldaladat mutattad meg nekem amit kevés ember ismer. Azért is aggódom érted, mert tudom, hogy valahol a szíved mélyén egy jó és érzelmes ember vagy. Rosszul érzem magam, mert mindig ott voltam neked és segítettem ha nagyon magad alatt voltál és most egyáltalán nem foglalkozom veled, mert ezek után már nem lennék képes rá. Sajnálom ezt az egészet, de ez nekem így a legjobb. Nem tudom, hogy Te mit érzel ezzel az egésszel kapcsolatban és valószínüleg már nem is fogom megtudni soha. Remélem egyszer felnősz és megtalálod azt az embert aki mellett boldog leszel. Vigyázz magadra és kérlek ne kallódj el.

Kettőnk közül te veszítettél többet…

Ma is veled álmodtam, pedig már évek teltek el az utolsó találkozásunk óta. Viszont ez most nem olyan álom volt, ahol rájössz, hogy mégis velem szeretnél lenni, aztán egymás karjaiba borulunk, ébredés után pedig sajnálom, hogy a pillanat nem tarthat tovább.

Ez most olyan álom volt, ahol ugyan rájöttél, hogy hiba volt velem szakítani, de én ezúttal úgy döntöttem, hogy többé már nem szeretnék a karjaidba borulni, ébredés után pedig maximum azt sajnáltam, hogy erre nem jöttem rá hamarabb.

Tudod mit? Tényleg mély nyomot hagytál bennem. A mai napig téged képzellek a boxzsák helyére edzésen.