#sajnálat
Szia kedves!
Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.
Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.
Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.
Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.
Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.
Nem volt meg AZ.
Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.
Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.
70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.
Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.
Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.
Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.
Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.
Pedig olyan aranyos vagy.
De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.
Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.
Sajnálom.
Egy tisztességes figyelmeztetés mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa…
Azt tanácsolom, ne rejtsétek el az érzéseiteket.
Ne tettesd, hogy rendben vagy, ha nem vagy rendben.
Ne tettesd magadnak boldognak, ha szomorú vagy.
Ezek csak szenvedéshez fog vezetni.
Miért is hittem, hogy veled majd más lesz? Hogy te majd tényleg itt leszel nekem mindig, ahogy ígérted?! Azt hazudtad, hogy a barátom vagy, és mindenben számíthatok rád. Ehelyett azt veszem észre, hogy napról napra távolodunk egymástól.
Fáj
Fájó szívvel mondtam neked búcsút,
Tudom, hogy jobb lesz neked nélkülem.
Nem kell majd hallgatnod a nyafogásom.
Szembe néztünk az egymástól eltiltó szülőkkel, barátokkal,
De sajnos ők nyertek így el kell hogy váljanak az útjaink.
Szívemben örökre megmaradnak a közösen eltöltött percek, ölelések, csókok, nevetések.
Hagytalak beszélni. Mert néha tényleg csak úgy érzem, az egyetlen pillanat amikor rám figyelsz, az akkor van ha te beszélsz.
talán azt szerettem benned amilyen én vagyok.
21/365
Mindenkitől azt hallgatom csak én tudlak megmenteni,
De én már nem akarlak saját magadtól megóvni,
Köszönöm de eléggé szétszedett a benned lévő szörnyeteg,
És tudod én belé is ugyanúgy belé szerettem
Sajnálom, hogy felfog emészteni…
